Frájdéj nájt fívör

Egy ideje elvagyunk már a Valentin-nappal, lassan felnő(tt) egy generáció, akinek ez pont olyan természetes, mint a karácsony, lassan beszivárog a Halloween is, bár a tök az elsősorban még mindig főzelék a magyarnak, és mint miden ünnep, ezek is főleg a boltokban és a reklámokban vannak jelen, azok által vannak egyáltalán. Ez van, fogyasztói társadalomban élünk, egy élő társadalomban fogyasztunk, és a kereskedelem teljesen nyilvánvaló módon telepszik rá az ünnepekre. Az említett kettő annyiban speciális, hogy helyi hagyomány híján ezek eleve csak a marketingen keresztül lehettek az életünk részei, de hát ez is egy út, a külsőségekkel támadó ünnepnek is lehet előbb-utóbb valamilyen tartalma, azon kívül hogy a virág- és édességboltosok jól keresnek a sok túlárazott szeméttel.

A Black Friday viszont egyértelműen szintlépést, merőben új minőséget jelent, hisz ez a vásárlás ünnepe, amikor azért vásárolunk, mert az nekünk jól esik. Nincs a formán túli tartalom, nincs is rá igény, nem kell a szeretet, a hála, nem kell kifejezni vele semmit, csak tülekedni kell, vásárolni, sokat és nagyot, olyat amit egyébként, egy józan hétköznapon nem vennénk meg, vagy csak hosszas töprengés után.

Amikor viszont blekfrájdéj van, akkor olyan húdenagy kedvezmények vannak, hogy hülyék lennénk kihagyni, tehát rohanunk fogyasztani - legalább is erről szól az esemény nyugati rítusa.
Mert valójában nem azért veszünk meg mindenféle dolgot (na jó, már aki, én például ma csak zsemlét, tejet, vécépapírt meg ilyeneket vettem, a durva kilengés egy üveg akciós mogyorókrém volt, de az meg kellett a kekszhez) mert jót spórolhatunk vele, a vásárlási lázban nincs semmi racionális. Hisz például ha veszünk egy lézeres szalámiszeletelőt féláron, még mindig egy fél szalámiszeletelő árával többet költöttünk a kelleténél, mert másnap, kijózanodva rájövünk, hogy évek óta szeletelt szalámit veszünk vagy utáljuk a szalámit, esetleg vegetáriánusok vagyunk. A felesleges dolgok pedig olcsón is drágák.

Így aztán a blekfrájdéj valójában egy bacchanália, egy ereszd-el-a-hajam típusú kicsapongás, melybe ráadásul kiélhetjük rég lefojtott vadászösztöneinket, amikor a nagy szőrös férfiak/harcos amazonok elmennek a teszkóba, és test test elleni küzdelemben megvívnak a leárazott lapostévéért, amire persze egyáltalán nincs szükségük, illetve csak mit trófeára. És fullkontaktos küzdelem akkora adrenalinbomba, hogy még hazafelé is szédelegnek tőle, medmexet játszanak a szuzukival és a hálószoba ajtaját is úgy rúgják be otthon.

És közben egy pillanatra sem jut eszükbe, hogy vettek egy nyolcvanezres tévét kilencvenért, aminek a névleges árát csak a múlt héten nyomták fel százharmincra, hogy legyen miből fantasztikusakciózni. Aztán az új tévé mehet a klotyóba, tekintettel arra, hogy a lakás összes többi helyiségében már van egy, nem számítva a tablet-laptop-okostelefon állományt.

***

És ha már marketing, meg fogyasztás, idefűzök még egy kis szösszenetet, az évad leghülyébb reklámjáról.
Valamelyik telekom cég hirdetésében a kiscsávó nem játszhat a focimeccsen, mert nincs meg neki hülye csíkos focista zoknija. Erre anyu üzen apunak, aki a dolgozóban van éppen, nyakig szürke öltönyben (tényleg, a reklámokban mindenki irodában dolgozik, prezentációt gyárt a mítingre, és nem mondjuk kazánt fűt vagy traktort szerel a sárban), apu lenéz és látja, hogy jééé, rajta van a hülye csíkos zokni, és (bár ezt pont nem látjuk) elrohan a meccsre, a kölök már rúgja is a bőrt, ők meg öltönyben de máz zokni nélkül szurkol.

És én ezt az egészet nem értem, mert:
- Ha apu olyan hülye, hogy a fia, nyilván kisméretű, piros-fekete csíkos térdzokniját veszi fel szürke öltönyéhez, akkor nyilván süsü egy kicsit, de akkor hogy tudja kezelni az okostelefonját? Egyáltalán, hogy talál oda a meccsre?
- De ha már odaér és lepasszolja a zoknit, az már nyilván teljesen kinyúlt, a gyerek max csereként állhatott be később (egy lábszagú, kinyúlt zokniban), szóval mitől olyan boldog?
- Anyu (aki nem a dolgozóban van, szóva lehet hogy háztartásbeli) nem figyel arra, hogy a család gyengeelméjű férfitagja ne csináljon magából teljesen hülyét, illetve ha már elviszi a kiscsávót a meccsre, nem kérdez rá, hogy mindent összepakolt-e?

Persze lehet hogy mégis értem, ott lehet a megfejtés, hogy a kiscsávó focista, focistaapuval és focistaanyuval, ami ugye nagyjából mindent megmagyaráz.