Aszongya Hegedűs Zsuzsa miniszterelnöki főmegbízott (meg rendes titkos belső tanácsos nyilván), hogy Magyarországon nincsenek is éhező gyerekek, illetve ha mégis vannak az csak azért lehet, mert a szülők elisszák, meg eldrogozzák a pénzt. De ha nem isszák el, akkor biztos jut a gyereknek zsíros kenyér vagy tejbegríz.
Én lefagytam ettől a süvöltő ostobaságtól, és eszembe jutott, hogy jesszusom, ez az ijesztő némber amúgy szociológus, mint végzettségem szerint én is, és az hogy lehet, hogy komolyan ilyeneket beszéljen. Aztán rájöttem, a kérdés nem az, hogyan, hanem hogy mennyiért? Ugyanis a néni havi egymilliót szakít miniszterelnöki felszopóként, és a jelek szerint van az a pénz, amennyiért elhallgattatja a valahol mélyen belül sikoltozó tudóst, meg a lelkiismeretét. Ő ebben a szituációban ugyanis nem tudós hanem kormányzati komisszár, az orwelli duplagondol gyakorlója, aki tudja, hogy ostobaságot beszél, csak nem gondolja.
Mert ha nem beszélne ostobaságokat, akkor olyanokat kellene mondania, hogy bizony nagy gond a szegénység, ezen belül e gyermekszegénység, hogy nehogy közmunkából vagy segélyből nem lehet megélni, de már a sokakat érintő minimálbérből sem. Próbálna meg ő megélni egy kis falubak, épp közmunka híján megélni havi 22800 forintól, vagy ahogy Szabó Tímea megjegyezte, egyen egy hónapig zsíros kenyeret meg tejbegrízt, és érezze úgy, hogy ő most nem éhezik.
Mert aki zsíros kenyéren él (meg üres kenyéren, meg vízben főtt grízen, mikor hónap végén már a tej is luxuscikk) az éhezik, hisz alapvető tápanyagokhoz nem jut hozzá, és hamar meghal. De ez nyilván már nem látszik a szolgálati autóból, az még nem terepmunka ha őszipirtyósága tévékamerák előtt malacokat osztogat megszeppent nyomorultaknak. Ezt mondjuk szociológusként tudnia kellene, de úgy tűnik identitásának e szeletét már maga mögött hagyta, sérelmünkre.
p.s. Én amúgy egyszer találkoztam e nőszeméllyel, sok-sok évvel ezelőtt valami nyári szakkollégiumi hőbörgés alkalmával, és a fölényeskedő-kioktató stílusa már akkor is végtelenül unszimpatikussá tette. Akkoriban Párizsban élt és dolgozott, és mikor Pestről jött volna le a vidéki helyszínre, taxit akart rendelni magának (és a kétszáz kilométeres taxiszámlát kifizettetni a szervezőkkel), alig tudták meggyőzni, hogy mégis inkább kegyeskedjen intecityvel vonatozni, nem olyan balkáni az, hogy szétzilálja kifinomult lelkének egyensúlyát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése