Hétfő van, sokat dolgoztam, ettől fáradt vagyok, Brüsszelben katonák cirkálnak az utcákon, Miskolcon eltűn a tizenhét éves Dzsenifer, a felcsúti kisvasút még mindig nincs kész, tök régen nem volt már békemenet, a teknősöm teljesen apatikus, és még mindig több hét van karácsonyig. És akkor most nekem ne keseredjen meg a számban a porcukorba forgatott málnalekváros mézbonbon?
A hétköznapok (beleértve a szombat-vasárnapi hétköznapokat is) valami szürke, grízes masszává állnak össze, csak lapátolok, lapátolok előre, de csak újabb adag szürkés gríz vár, hétvégén is, csak akor nem kell annyira lapátolni. Ez amúgy nem nagy újdonság, mindig ez van a karácsony előtti másfél hónapban, sötétben indulok dolgozni, sötétben érek haza, a kettő között pedig nem biztos, hogy egyáltalán látok napfényt. Lélekben egy tengelalattjáró matróza vagyok, letöltök képeket napos őszi tájakról, és a legnagyobb szükségben sem nézek Tarr Béla filmeket, ez a túléléshez elég.
A szürkeség ellen nehéz tenni, a túl édes dolgok meg a csili sok mindenben segít, a vígjátékok viszont kerülendők, attól csak ideges lesz az ember, ami a késő őszi levertséggel igen rossz kombinációt alkot. Előny viszont a kutya, legalább is ha nem szenved épp krónikus őszi álomkórtól, de az igazi ellenszer a levegőváltozás.
Ennek két módja van. Az első ha sokat szellőztetünk, intenzíven füstölőzünk/illatgyertyázunk valamint kitiltjuk az autókat és jelentősebb ipari üzemeket településünkről. Ennél valamivel egyszerűbb elutazni, bár jellemzően költségesebb. Én például már évek óta várom, hátha kapok valakitől karácsonyra egy magánrepülőt, saját pilótával és korlátlan kilométerekkel, hogy a novembert a déli félteke különböző pontjain tölthessem. Tudom, hogy ez elég valószínűtlen, de hajlandó vagyok engedni. Jó lesz a gép húsvétra is, így legalább nyáron a Himalájába vagy az Andokba repülhetek, hogy ne kelljen itthon szenvednem a nagy melegtől, meg a rohadt naptól, ami állandóan csak süt, mintha le se akarna menni.
Ha azonban az embernek nincsenek multimilliárdos és zakkant rokonai, barátai vagy üzletfelei, akkor kisebb léptékben is lehet levegőváltozásra menni. (Még mielőtt családunk idegeire.) Érdemes felfedezni a túloldali kisboltot, direkt másik postán kapni idegrohamot sorban állás közben, vagy szándékosan lekésni a 23-as buszt, hogy a 18-as teljesen más klímájába is beleszagolhassunk. (Bátrabbak akár a távolsági buszokkal is kísérletezhetnek.)
Sőt, a túloldali kisboltban más márkájú kutyakonzerveket lehet kapni, így a szobatársként is működő eb a korábbiakhoz képest új aromákkal gazdagíthatja a szoba levegőjét. Ez esetben a levegő változása nem feltétlen pozitív irányú, büdös lesz, csak másképp.
És mire minden lehetőséget végigzongorázunk, már nyakunkon az ünnepek, jöhet a túlevés, a döglés és az ezek miatti lelkiismeret-furdalás, ami üdítően más lelkiállapot a jelenlegi nyúlós-ködös lehangoltsághoz képest.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése