Végre kezd novembernek látszani a november, reggel még még mindig ez az indokolatlan tíz fok, de legalább szakad az eső, és kezdetnek ez is megteszi. A sárban végre tényleg barnák lesznek az eddig túl vidáman sárga levelek, ahogy az illik az év legócskább hónapjához. Hisz a november már nem október, amikor én kissé elutazom, és azt lehet várni, viszont rohadt messze még a karácsony, amit szintén lehet várni, nem a száncsengő, hanem a tartósabb munkaszünet okán. A november a túlélendő átmenet, akárcsak a február, akkor is már elegünk van a télből, de onnan nézve sosem lesz tavasz.
Novemberben leginkább egy csigaházban lehet átvészelni a nehéz napokat, úgy értem mind a harmincat, a csigaház az leginkább az ember lakása, sőt szobája, esetleg ágya, ahonnan csak egészen indokolt esetben bújik elő. Indokolt esetnek számít az a megrázó napi rutin, mikor dolgozni kell indulni, hogy úgynevezett „pénzt“ keressünk, ami csak újabb problémákat szül, hisz aztán a pénzel meg el kell menni a boltba mindenféle dolgokat venni. Ez utóbbi sajnos elkerülhetetlen, legalább is amíg nem leszünk öntisztulók és nem tanulunk meg rendesen fotoszintetizálni, bár télen pont a napfényből van a legkevesebb, ráadásul megint ki kell mászni érte az ágyból szobából.
Így aztán az ideális csigaház a lakóautó, abból egyáltalán nem kell kimászni, csak átmászni a vezetőülésbe és elhúzni délnek, mert akik élnek azok délnek mennek, akik haldokolnak északnak. (Majd üdítőznek egy vitorláson és integetnek ha elhagynak valakit, de ez igazából egy Kispál dalszöveg.) A lakóautó mellet amúgy jó a vitorlás is, egy kis vitorlás szűk, de lakályos kabinnal, sok kajával feltöltve, mert csak a Puffin lekvár ad neked erőt, és mindent lebíró akaratot. Ráadásul egy vitorlás eleve egy minimum mediterrán tengeren van a legjobb helyen, ahol nincs november, illetve van, de csak naptári értelemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése