Kedves Terrorközpont Elhárítás, lédiz end dzsentlömen!
Én ez úton szeretném magamat fel jelenteni a Központi Elterror Hárító hivatal szíjájénál, mer szerintem lehet hogy esetleg terrorista vagyok, nem kötelességből, szívből csupán.
Az úgy volt mélyen kedves Tenorista Elhárítók, hogy reggel kimentem a konyhába bele, és ott nagyon nagy késeket láttam, tisztára láthatóan elöl, mindenki által. És ezek a kések sokkal hosszabbak voltak, mint az amint jog szerűen magamnál tarthatnék hordani, ha vinném ki az utcára, de nem fér a zsebembe, egyikbe se. De ez mellékszáll. A lényeg, hogy ekkorák vannak, ez biztosan illegális, nagyon nem illiberális, meg veszélyes főleg.
Ráadásul a nagy kések mellett voltak veszélyes kinézetű villák is, meg egy feltűnően csőbomba alakú neszkáfés üveg, mondjuk úgy néz ki kívülről, mintha kávé is lenne benne, de lehet hogy csak kívülről van ráfestve megtévesztés alkalmának céljából. Vagy tényleg van benne valami, csak nem kávé hanem barna lőpor, ami a forró víztől nem robban, csak ha a csikket is belenyomjuk, így aztán meg lehet inni, ha a lebukás fenyeget, vagy szomjasak vagyunk.
És az is lehet, hogy én ezekkel a veszélyes fegyverekkel, meg a konyhának álcázott bombalaborommal valami csúnya dologra készülök, mondjuk kormány tagokat faragok ki karalábéból a késekkel, aztán meg a villákkal megvuduzom őketet a távolból oda. Mondjuk nem tervezek ilyesmit, de lehet hogy a soros ufói megkemtréleztek a gyíkemberek megbízásából, és most egy alvó ügyész... izé ügynök vagyok, olyan aki ébren van, csak nem tud róla.
Mer az ügynökök ilyenek, soxor nem is tudnak róla, hogy ilyenek, akik meg igen azok menekülő migrácsok, akik álcázzák magukat bevándorlónak megélhetésileg. De én nem, én tudom, hogy valahol erre születtem, csak egy sokkal rövidebb nevű városban, a nevére ne sm emlékszem, de hát szerintem mindenkinek sincsenek emlékei olyan kicsi korából, mikor még csak sírással beszélt. Vagyis nem migrácsoltam sehonnan nem, nekem nyilván agyat mostak az agymosó sorosok, és most úgy vagyok képzett agymosott, hogy nem is emlékszem rá, csak az a hihetetlen gonosz gyűlöletet égetem belülről, pártunk és kormányunk iránt, idegen zsoldban. Ami nyilván rossz, ha romlott lelkemnek jól esik is nyilván, de én nem vagyok mérce, meg az út meg az igazság, az egy másik közel-keleti terrorista élete volt.
Szóval szerintem az lenne a legjobb, ha az El Központ de Hárító terroristái jól betörnének hozzám videón, a földre löknének, nagyon durván, meg bilincselnének. És akkor biztos nem vuduznám meg a Kádár elvtársat (bocsánat, lemondtam az ujságot, így nem követem annyira, hogy ki most a Kádár elvtárs) vagy másik fontos baráti elvtársiast légkörben. Meg nem ordítana velem az asszony, hogy hol a karalábé, amiből ő pörköltöt akart főzni, hokedlivel.
Meg igazából nekem is kissé nyugtom lenne a zárkában benne, már évek óta tervezem, hogy egyszer megfejtem a Kisnaccsága című szakirodalom keresztrejtvényét, de ugye a bevásárlás, meg a munka meg a kutya mellett nem volt rá időm, pedig igen szép lap, ha hosszabban lecsuknának el is olvasnám, biztos.
Tessék engem autóba tuszkolni álarcosan, az lesz a legjobb mindenkinek, meg lenne belőlem sajtótájékoztató is, magukra férne szerintem, elvégre a jó reklám is reklám, meg én se lennék többet ilyen közveszélyes magamban. Le lakat alá velem! csukni, a címemet nem írom meg, úgyis tudják egy ilyen elvetemült alakét, csak annyit, hogy laktózérzékeny vagyok, úgyhogy kockasajt ne legyen a reggelimben legkésőbb holnap, csak ilyen ipari fáradtoljaból való, azt szeretem. Ja, de azért a 101-es szobába ne vigyenek, én pihenni is szeretnék a vallatások között.
Hazafias üldözettel!
(És ez volt az 500. bejegyzés itt, az 501-iket majd a Levi's nem szponzorálja egyszer.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése