Álmok álmodói

Ha én két jegybankelnök lennék támogatnám egymás alapítványaimat, megvenném magamtól a könyvem drágán, hülyén néznénk azokra akik hülyén néznek rám, kirohannánk az ellenem kirohanók ellen, mert tudnánk, hogy nekem van igazam. Egy őrült szembe meg a forgalommal az autópályán, mondják. Egy? Az összes!

Ha a saját magamról elnevezett káeftém lennék én nyerném az összes közbeszerzést, azt is amit mit ki sem írtak, egy messzi-messzi galaxisban én építeném a Halálcsillagot, de legalább is én szállítanám a mosdókagylókat meg a vécékeféket. Tűzoltó leszek s katona, esetleg helyettes államtitkár, veszek egy focicsapatot magamnak stadionnal, vagy nekem lesz monopóliumom a buszközlekedésre egész Eurázsiában (opciós jogokkal a Holdra), álmomban csöngetek picit.

Vagy én lennék egyből a főnök, a Császár a Birodalmi Örvény partján, 1:1-es méretarányú játékvonatom lenne és galdiátorstadion a nappalimban (a nappalim amúgy egy közepes kontinens lenne), és a Niagarával húznám le a vécém mert csak, egy császári szarnak ennyi minimum jár.

Még jó hogy reggel, illetve hajnali négykor csörög az ébresztőóra, pontosabban nem jó, de legalább nem álmodom hülyeségeket. Egzaktul fogalmazva én csak éjszak álmodok hülyeségeket, és akkor sem mindig, nappal meg elég normális vagyok, jövök-megyek, kommunikálok és reagálok mint egy ember, ami párt és állami (egyre inkább: pártállami) fejeseinkről nem mondható el. Ők már rég a saját világukba vonultak vissza, egy olyan alternatív valóságba ahol szárnyal a gazdaság, az emberek egyre jobban élnek, a demokrácia példaértékű (hát istenem, ők a legjobbak, ezért szavaznak mindig rájuk), az állami média meg közszolgálati. Nekik az egész ország egy nagy Felcsút, stadionnal, vonattal meg lőrinc gazdával, a vezír nyilván elhiszi magáról hogy tud a vízen járni (és csak arra kell vigyázni, hogy ezt a Balaton déli partján kívül máshol ne próbálja ki), a muskátlik kékek lesznek az ablakban ha arra jár, csak hogy passzoljanak a nyakkendőjéhez,  és ha akarna, a tekintetével is tudna szalonnát sütni. Csak nem akar, nem olyan nagyzolós ő, az új Star Wars főszerepét is visszautasította, nem hajszolja ő a népszerűséget, szerény mint az oroszlán, bátor mint az ibolya (vagy fordítva), de a népszerűségre, arra nem hajt.

A bevándorlózás  is csak azért megy ezerrel, mert félti az ő népét, ezért üzenget óriásplakátokon, otthon is mindig így kommunikál („Üzenem a családnak, rántotta legyen a reggeli!”), és azért ilyen primitív módon, hogy a legegyszerűbb emberek is megértsék, mert ő mindenkihez lehajol, pedig közéjük is lövethetne, mint Lenin elvtárs.

Ő és rajongói alkotják az ország legnagyobb vallási szektáját, komolyak mint a szcientológusok (csak Xenu helyett most Soros van soron), kemények mint a jezsuiták és pont annyira élnek álomvilágban mint a jehovisták. Egyszer úgyis rájuk szakad a valóság, és fájni fog mint Iluska néninek a csirkebolti áremelés, vagy mint nekem a jobb könyököm  mindig, de lehet hogy ez csak sokára lesz.

A felcsúti rendszere per pillanat szinte leválthatatlan, inkább úgy lesz vége, hogy összeomlik, mint az érett kádárizmus. Amiről utólag kiderült, hogy nem érett, hanem teljesen rohadt. Ez mondjuk a NER nevű rémálomról már most is látszik. Plusz érezzük a szagát, ami nem a kerti liliomé, hanem a trágyáé, amit alá teszünk.