Mostanában majdnem véletlenül
elég sok podcastet meg rádióműsort hallgattam a modern fizika/csillagászat
vonalán. Azt hiszem szórakoztat, hogy maximum a tizedik perc körnékén elvesztem
a fonalat, és onnantól már nem is kell koncentrálnom, elég az előadásmód
szórakoztató elemeire figyelnem. Nem mintha teljesen bepácolódott bölcsész
lennék, anno az egyetemen ötösre szigorlatoztam matematikai statisztikából (ott
csak a huszadik perc környékén veszítettem el a fonalat, úgy tűnik addigra a
javával megvoltam, bár az ötös így is örök rejtély marad), de bár gravitációs
hullámokat még értem, a kvantummechanika nekem már ezotéria, a sötét anyag meg
színtiszta fekete mágia, ha már sötét.
A sötét anyagot nehéz
elképzelnem, nyilván mert sosem láttam még olyat, de hát én vidéken nőttem föl,
oda biztos nem jutott belőle, no meg a családom sem volt elég tehetős hozzá.
Azt hallottam róla, hogy az univerzum nagy része sötét anyagból áll, ez mondjuk
Kaposvárra akár igaz is lehetne, de ugyanakkor tágul is, ez viszont biztos nem,
ami persze megnyugtató, jövő hónapban is jó lesz a helyi bérlet a munkahelyemre
menet. Hátrányos helyzetű egy környék vagyunk,
felénk autópálya se vezet, hogy telne akkor sötét anyagra? Sehogy, az itteni
sötétség biztosan más természetű, bár anyagnak túlzás lenne nevezni.
Meg hát mire is lenne jó nekünk a
sötét anyag? Amennyit megértettem belőle nem ehető (bár nem biztos, hogy
mérgező), nem lehet vele fogat mosni, sőt hajat sem tanácsos, és még a kutyát
sem viszi le sétálni, mikor ő már menne, én meg a fürdőkádba vágyom. Esetleg ha
kiporszívózna, de úgy rémlik ezt sem említették az okos szakértők...
Meg ha lenne is errefelé sötét
anyag, azt nem hogy használni nem lehetne de még észrevenni sem. Mert
világosban ugye már nem is sötét, sötétben meg nem látszik, ezért kell sok
körmönfont fizikus, hogy jól kimatekozza, mert a sötét anyag csak az
egyenletekben látszik, ott viszont tetszőleges napszakban. De ez egy kicsit
kiábrándító, az ember egy asztrofizikust minimum baromi nagy távcsövekkel
képzel el, meg sok dobozzal, amiken sok kapcsoló van, és még több villogó LED.
Egy ilyen helyen én valószínűleg csak a villanykapcsolót ismerném fel (meg a teakonyha
felszerelését), pedig én olyan bölcsész vagyok akinek van forrasztópákája meg
voltmérője.
De a lényeg, hogy ezek a modern
csillagászok meg fizikusok még csak nem is bambulják az eget, ami szerintem a
szakmai minimum lenne (vagy ha igen csak hétvégén és hobbiból), űrtávcsövek
adatait elemzik, azaz nagyon hosszú számsorokat, aztán meg egyenleteket írnak
filctollal nagy fehér táblákra, és összevesznek az egyenleteken. Jó, lehet hogy
ez részben az Agymenőkből van, de ahogy igazi tudósok mesélték, ezt ők sem
csinálják nagyon másképp. Vagyis ha a mai gyerekek tudósosat akarnak játszani,
akkor nem anyu pezsgőspoharait kémcsőnek használva kell színes löttyökkel
beteríteniük a konyhát, vagy szilveszteri papírtrombitával kémlelni az eget a
kertből, csak ülniük kell egy laptop előtt és komoly arccal nagyon szemüvegesnek
kinézni, ami azért összehasonlíthatatlanul unalmasabb.
De ha végre az igazi tudósok kimatekozzák
a sötét anyagot ide ne hozzanak belőle, nekem már azt is nehéz feldolgoznom
hogy egy rakás neutrínó száguld át
rajtam folyamatosan, pedig nem is értem, az pontosan micsoda. Nem
lehetne olyat csinálni, hogy csak azokon ralizzanak keresztül mindenféle gyanús
részecskék, akik legalább alapfokon értik? Mert így lenne tisztességes.
physics.purdue.edu
Szóval munka közben folyamatosan
azt hallgatom, hogy ütközött össze két fekete lyuk, nagy tágulás közben hogyan zuhannak majd
össze a galaxisok, mik azok a fermionok, van-e kvantumgravitáció, és tíz a mínusz
hányadikon eltéréssel csapódik be a fénysugár a detektorba ötszáz
visszaverődés után valami sivatagi vákuumcsőben. Még elszórakoztat, de ha valaki
a húrelmélettel jön, lehet hogy ámokfutásba kezdek, körbeszaladok a gyárban, és
üdvözült vigyorral a képemen mindenkinek bizalmasan a fülébe súgom: „Pingvinport...
Feltétlenül vegyen egy kis pingvinport!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése