Lassan normalizálódom, élet visszazökken, mifene, de a humorérzékem valahol Dombóvár alsón lekéste a csatlakozó személyvonatot, bár ma már felhőtlenül szórakoztam egy interjún, ahol egyik kedvenc publicistám küldte el a picsába az őt véleményéért utálókat.
Mert a trágárság tényleg felszabadít, de csak intellektussal párosítva, nem véletlen, hogy ritka a bazmegelő fideszkádéenpés politikus, ha meg előfordul eldugják gyorsan, vagy khmm... kibasszák.
Igazából csak rögzíteni akartam a magam számára is, hogy halál és temetés és gondok után (közben) talán ma röhögtem először egy igazán jót, olyan őszintén felszabadultat, ami persze kell a léleknek, mint késnek a vaj. Csak hogy könnyebben ugye...
Holnaptól vissza a régi rendhez, terveim szerint Brexitelek egy izmosat, bár egy hét alatt sem bírtam rájönni, hogy a hülye szigetlakóknak ez miért is jó, illetve hogy a hős Sir Robinhoz hasonlóan gyáva miniszterelnök hogy volt képes belemasírozni egy egy ilyen tökéletes politikai öngyilkosságba? Hatalomvágy, butaság és valami X Faktor kellett ahhoz, hogy a Tésztafejű ezt meglépje, de majd holnap bővebben is gyalázkodom, elvégre erre való egy blog, meg ugye jó az egómnak, miként a bévitamin is, csak nem tudom miért pont az.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése