Épp hogy befejeztem az előző posztot, jött az a telefon, amit nagyon nem vártam.
Tavaly január végén halt meg nagymamám, így aztán hárman maradtunk, nagyapám, én meg a kutya, nekünk volt közös a lakcímünk. De ma estétől, hivatalosan csak én lakom itt, meg a kutya, hetek óta számítottam a legrosszabb hírre, de persze gyomorba vág ha tényleg megjön.
Erről itt csak ennyit.
Bár én a nagyapádból csak a meggyborát ismertem, mióta írtad, hogy kórházban van, nagyjából minden nap aggódva jöttem megnézni, hogy van-e hír, és milyen. Ezekre a kurva telefonokra nem lehet eléggé felkészülni. Sajnálom :-(
VálaszTörlésKöszi az együttérzést, nem is tudom, hogy mondjam el a kutyának, aki mindennap keresi.. Bocs az ócska humorért, de valahogy most nehéz egyben lennem, megyek is aludni...
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésŐszinte részvétem.
VálaszTörlésŐszinte részvétem.
VálaszTörlésKösz. Meglepően jól viselem, de igazából hetek óta számítottam rá. Váratlan pillanatokban bőgöm el magam, ami egy nagydarab negyvenes pasitól váratlan, de nem dolgozom, itthon meg csak a kutyus látja, avagy belefér. És mégegyszer kösz.
VálaszTörlés