VV

Moszkvában a rendőrök vittek be egy meleg párt, amiért  virágot és kis megemlékező táblát helyeztek el az amerikai nagykövetség kerítésénél az orlandói mészárlás (nagyrészt meleg) áldozataira emlékezve. Sokan helyeztek ott el virágot, de a rendőröknek pont a két pasi szúrta a szemét, biztos egymás kezét fogva érkeztek, lehet hogy szerelmesen néztek egymásra, márpedig egy rendes pravoszláv-bolsevik rémálomban nem tűrhetik, hogy ilyen rohadt szodomiták kérkedjenek a perverziójukkal, meg azzal, hogy van bennük együttérzés. Vlagyimir Vlagyimirovics rendszere épp arról hírhedett, hogy nincs benne együttérzés, bevodkázott maffiózók titkosszolgálati tisztekkel balalajkázva gázolnak át bárkin, aki meg meri jegyezni, hogy esetleg ő tudna egy ennél demokratikusabb demokráciát is, hátha az jobb lenne.

De nem, Vlagyimir Vlagyimirovicsnak (az egyszerűség kedvéért a továbbiakban: VV Putyin) ez az „irányított” demokrácia tetszik, bár rég tudjuk, hogy a jelzős demokráciák igazából wannabe diktatúrák, mert bármennyire is irtózik tőle VV Putyin, meg hűbérese a felcsúti, az egyetelen jogos jelző a „liberális”. Mert ha nincs szabadság, nincs demokrácia, ha nem választhatok szabadon (mert félek, mert nincs miből, mert nem is tudom mik a lehetőségek), az onnantól csak formálisan demokrácia, de a népuralom az mégis inkább tartalmi kérdés. Ezért volt a „csak a fidesz” szlogen a maga módján őszinte hisz azt üzenete: aki nincs velünk, az nincs. Ez kicsi visszalépés volt kádárjános elvtárs ennél eggyel megengedőbb mondatához képest („aki nincs ellenünk, az velünk van”), de nagy lépés VV Putyin felé. Aki példakép, hűbérúr és ijesztő fantom lehet a felcsúti számára, nyilván nem az operaházé, ő oda nem jár, nem árulnak szotyit a büfében...

De VV Putyin rendszere logikus fejleménye az Oroszország nevű geopolitikai realitásnak, nekik mindig cár atyuska kellet, az erőskezű vezető, rettegett Ivántól Sztálinig, valami véreskezű ám spirituális despota, aki jár a vízen, egy kézmozdulatára kihajt a gabona, de aki követel is ezért, főleg a vizet meg a gabonát viszi el, a nép meg haljon éhen, vagy lakjon jól a spiritualitással. VV Pu... (oké, már lusta vagyok leírni) is erre játszik: van néhány szupergazdag oligarcha, hülye felhőkarcolók Moszkvában, meg a lepusztult vidék, nyomor és vodkagőz, de VV szállítja a birodalmi nagyság illúzióját. Pedig az oroszok kábé annyira nagyhatalom, mint Venezuela, azaz van nekik sok természeti erőforrásuk (gáz, főleg), nulla technológiai innovációjuk, meg kurva nagyok, de ez önmagában nem érdem. Most hogy megzuhant az olajár, benne is vannak a pácban (lehet, hogy Paks 2-re sem tudnak majd hitelezni, ha mázlink van), pont mint Venezuela, a venezuálok például lassan jegyre veszik a levegőt, hiába, egy közelgő államcsőd az nem egy vizesnyolcas. Esetleg beugranak a nagybőgőbe, ha a sírvavigadás is opció.

Most látom, olyan vagyok mint egy átlagos Simpson-család epizód, elindulok valahonnan, hogy aztán biztos ne arról szóljak. Úgyhogy vissza a startvonalra: meleg párokat csesztetni hatóságilag barbár, bunkó és felháborító dolog, és mélyen száz évvel ezelőtti. Oscar Wilde még a readingi fegyházban ült ilyesmi okokból,  Ceausescu Romániájában asszem végig bűncselekmény volt a homoszexuális kapcsolat, és pont ezért lényeges, hogy VV mekkora despotizmust épít ki. Mert ha elég nagyot, feljogosítva érzi magát, hogy az emberek magánéletébe is belepofázzon, minél rosszabbul ál gazdaságilag, annál inkább, végül is ha a hálószobádban turkál, kevésbé tűnik fel a GDP-visszaesés. Igazából erre megy ki az egész: cirkuszt, kicsit kenyeret, meg nagynemzeti álmokat! A jelek szerint ez elég a túlhatalomhoz, meg olyan száraz, meleg érzés. Nekik.