Egyujjas

Az igazán nagy csapda, mikor az ember már kedden azt érzi, hogy péntek van, igazán péntek, nem mint a múlt héten, amikor szombaton is meló volt, meg tegnap, amikor meg túlóra, ha délután emberi időben hazaérek, az már majdnem hétvége, nyakig ér a hálidéj, leginkább.

Persze holnap szerda, ami indokolatlanul messze esik még a hétvégétől, de legalább megint túlóra, csak hogy el ne kényelmesedjek felettébb, hisz amúgy is annyit vagyok a munkahelyen mostanában, hogy nem is értem, miért itthon van papucsom meg fogkefém. Bögrém, törölközőm, tartalék pólóm, étkészletem, fájdalomcsillapítóm, dezodorom, tartalék telefonom és töltőm valamint vészhelyzetre olvasnivalóm az van bent, ja meg esernyőm, hátha. Ha bevinnék egy tévét, meg néhány bélyegalbumot, már csak a kutya miatt kellene hazajárnom, de ha a kutya nyugdíj mellett beállna objektumőrnek, megspórolnám a komplett lakásrezsit, legfeljebb egy mobilnet kéne a tabletemre. Meg egy bérlő a lakásba, aki hajlandó etetni a teknőst.

A foci sosem érdekelt, egy ideje már forma egyet sem nézek, az NFL-szezon meg nagyon messze még, úgyhogy izgatottam figyelem, meglesz-e időre a 8400 sorkapocs, amit be kell mérni, illetve mikor fog teljesen szétnyílni a seb az ujjamon, amit egyre kevésbe tart össze bármiféle ragtapasz. (Tanulság: a mosogatás elején, a nagy lábas zavaros lében ne kezdjek radikálisan dörgölni, hátha van benne egy kés is...)

Közben meg egy buddhista szerzetes közönyével viselem, hogy fel kellene mosni az előszobában, de a titok nyitja a türelem. Az előszobában ugyanis minden nap fel kellene mosni, ott eszik az eb, a máshol már részletezett zsíros-vizes-szőrös foltok végzetszerű megjelenésével, hetente egyszer nagyvizit és fertőtlenítős-zsíroldós purgatórium, de ez a hetente, csak holnap lesz. Ma még a vizuális felmosás jön, avagy ahol látszik, de így is durva lesz a fertőtlenítős vízbe nyúlni, miközben a kétujjas gépelésről is átváltottam az egyujjasra, mert a vágott ujjam lenne a másik. (És nem, nem úszom meg, mert a végén csak ki kell csavarni a nyavalyás felmosófejet. És igen tudom, vehettem volna gumikesztyűt az imént a teszkóban, de úgy látszik, nem csak az étolajat felejtettem el. Az még kitart egy darabig.)

Szóval egy sebesült, túlórára kényszerített, házimunkára részben alkalmatlan alak vagyok, és akkor még nem is említettem, az aktuálisan legnagyobb stresszt az életemben. De erről majd később...