Persze, persze, volt egy olyan korszakom, mikor még én is hallgattam black metalt, de hát fiatal voltam és kellett a pénz, mentségemre szóljon, hogy legalább nem szerettem. de abban a metálos-rocker szubkultúrában, amiben voltam, annál menőbb volt egy zene, minél extrémebb volt, minél elborultabb. És hát a black metálnál elborultabb műfaj nemigen elképzelhető, ami ennél durvább az már nem zene, csak terrorizmusba hajló bandaháború.
De hát a kamaszkori lázadásba benne van, hogy az ember vonzódik a szélsőségekhez, és az a sátánistának öltöztetett horror, amit mondjuk a Bathory, a Venom vagy a Celtic Frost képviselt, igen alkalmasnak tűnt a különállásunk kifejezésére. Pólók, szakadt cuccok, jelvények és egyéb külsőségek tekintetében legalább is, mert a zene az nekem már tényleg sok volt, de hát mikor legyen az ember a külsőségek rabja, ha nem kamaszként.
Zenében amúgy a Slayer meg a Kreator meg ezek a trash metal bandák jöttek be (und a korai Metallica, de tényleg csak az első két lemez), ezeket képes voltam zeneként élvezni, nem pusztán kurva hangos zajként.
És mintha a zenekarok maguk, különösen az ebben a cikkben emlegetett Mayhem (és persze az egész téma, erről a cikkről jutott eszembe) sem a zenére helyezte volna a hangsúlyt, hanem a horrorisztikus színpadi performanszra, hullasminkel,vérrel, mifenével. Egy komolyabb színpadi outfitet így kell elképzelni, külön említésre méltó a nyakban viselt akasztófa-kötél.
Ő itt a zenekar jelenlegi énekese, a magyar Csihar Attila(mgzone.com)
Illetve nem csak a színpadon sokkoltak, a Mayhemben is megfordult Varg Vikernes például tizenöt év után szabadult a börtönből feltételesen, miután megölte a zenekar gitárosát, szerinte preventív célzattal, mielőtt az ölte volna meg őt. Plusz felgyújtott egy templomot is, csak a miheztartás végett. De a Dead művésznéven futó énekes is 21 évesen lett öngyilkos, és fentebb belinkelt cikkben olvasható, hogy gitáros elküldte a menedzserének a koponyája egy darabját, ha már a kolléga volt szíves szétlőni a saját fejét, de csak miután felvágta az ereit. De hát ezzel a névvel mit tehetett volna, nomen est omen, mondja a művelt francia, aki tud latinul.
Szóval értem én hogy lázadás, meg az egész modern, fogyasztói társadalom elutasítása, meg hogy ez valami művészi gesztus (is lehetne akár), de ezek a fickók akkor is betegek, ám tegye fel a kezét, aki nem az. csak rajtuk látszik, meg tőlük hallatszik is, és igazából nem durvábbak mint mondjuk a nagyon futtatott, drogozó-lövöldöző gengszter-repperek. Csak a zenéjük szarabb.
Persze ízlések és pofonok, de inkább pofonok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése