Egyik nap egy fiatal szerzetes odament Vej Linghez és az mondta:
- Épp most olvastam Szőrgyalu Rinpocse könyvében, hogy ha másokra is úgy tekintek mint saját magamra, könnyebben létesítek velük kapcsolatot. De én magamat egy felületes és jelentéktelen alaknak látom, most akkor hogy van ez?
- Nézz le másokat is - vonta meg a vállát Vej Ling - a kapcsolataid nem lesznek jobbak, de legalább van önismereted.
Mikor egy különösen hideg és ködös reggelen a szerzetesek összegyűltek Manamana kolostorának étkezőjében, meglepődve látták, hogy a reggeli egy darab száraz lepény, meg egy pohár víz.
Aztán átmentek a szertartási csarnokba, hogy meghallgassák Vej Ling apát reggeli leckéjét.
- A mai életben a boldogság kulcsa az egyszerűség - kezdte az apát, majd hozzátette:
- Köszönöm a figyelmet, jó közönség voltatok, és izé... om ah hung.
A szerzetesek megértették a tanítást.
- Mester, mit jelent a Buddha első tanításában az, hogy a szenvedés és újjászületés legfőbb oka a nem-tudás?
- Aha, szóval nem tudod. És csodálkozol hogy még mindig itt fejed a kecskét...
Amikor Manamana kolostora egy alkalommal majdnem porig égett (mert valaki nem találta a szentélyben található mécseseken a kapcsolót), a szerzetesek döbbenten álltak az elszenesedett romok között.
- Mi lesz most Mester, mindenünk odalett? - kérdezték Vej Linget
- Á, dehogy - válaszolta az apát - van ruhánk, vannak meditációs füzéreink, és az istálló tele van sült kecske- meg jakhússal. A többit meg összerakjuk újra. De egyébként is, nem ez volt a legfelemelőbb tűzszertartás amit valaha láttatok?
A szerzetesek értékelték a tanítást. Meg a sült jakot.
Egyszer az egyik idősebb szerzetes kérdezte meg Vej Linget:
- Mond rinpocse, hogy van az, hogy a szentírások szerint ha az ember ha komolyan gyakorol, túlléphet az öröm és fájdalom világán, én meg harminc éve meditálok és mégis napok óta fáj a szívem, mert megdöglött a kedvenc kecském?
- Harminc éve gyakorolsz és még van kedvenc kecskéd? - hökkent meg az apát, majd egy határozott ökölcsapással kiverte a szerzetes két fogát - No, akkor most már nem a szíved fog fájni napokig.
A szerzetes ott helyben megvilágosodott.
Egy alkalommal Dünnyögő rinpocse, egy híres vándortanító érkezett a kolostorba, hogy tanítást adjon a szerzeteseknek. Mikor a szertartási csarnokban mindenki elfoglalta a helyét, a rinpocse belekezdett a tanítás átadásába:
- Khmmm, izé... háát, igen... ühüm, khmm, hát az van, izé, khmm, hogy aha, izé..hmm, nna hogy aha, meg khmm.
- Micsoda egy nagy megvilágosodott lélek! - súgta Vej Ling a mellette ülő Gungbao rinpocsénak - Nekünk még nagyon sokat kell tanulnunk ehhez!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése