Halottak appja

Valahogy mindenki azt hiszi, november elseje halottak napja, pedig másodika, az elseje az mindenszentek, és abban meg egész biztos vagyok hogy nem minden halott szent. Meg szerencsére nem minden szent halott.

Halottak meg akadnak a környezetemben, fizikailag meg egyéb módon is. (Az egyéb mód az olyan, hogy az ember barátai lassan elköltöznek, az ilyen fészbukos posztolgatás útján elkövetett kommunikáció meg nem ugyanaz, mikor az ember Csabával vagy Orsival döglik együtt a kanapén, közös pizzásdobozzal. De mikor eltűnnek, az egyfajta szociális halál, mert ímélben nem lehet együtt dögleni a kanapén.)

És persze - ezt asszem már párszor említettem - én igazából nagyszüleimmel nőttem fel, de ők ketten már csak egy gránit sírkő a közeli temetőben. Meg a kedvenc kutyájuk/kutyánk is, bár ő mindkettejüket túlélte. (Izé, félreérthető vagyok, neki nincs gránit sírköve, csak simán a kedvenc plédjébe tekerve hamvasztották el, de azért ma végigpörgettem a róla készült képeket is.)

Temetőben nem voltam, úgy fáj a hátam, hogy kábé a szemetet még le bírom vinni, de javul, amúgy sem a sírkövek látogatása jelenti az igazi emlékezést. Meg nem is a különféle rituálék, bár azok segítenek, úgyhogy azért itthon én is gyújtottam mécseseket, mert szépek, és segítenek valamiféle meditációt.

A mécses a halottak appja, én meg régi hindu szentírásokat vettem elő épp, azokban írnak fontos dolgokat az ügyben.

sri bhagavan uvaca:

partha naiveha námutra

vindias tasya vidyate

na hi kalydna-krit kascid

durgatim tata gacchati 

A Magasztos Úr így válaszolt: Óh, Prthá fia, a jámbor cselekedeteket végző transzcendentalistát nem éri elmúlás sem ebben, sem a lelki világban. A jótevőt sohasem győzi le a gonosz. 

(Bhagavat Gíta 6.40)