Vegaság

Egy ideje már megint nem eszem húst, miközben egy időre felfüggesztettem a korábbi vegaságomat. Akkor sem faltam két pofára az állati tetemdarabokat, nem is vettem magamnak ilyesmit, de ha elém tették, megettem, elvégre ne pazaroljunk, annak az állatnak meg már úgyis mindegy. Megölték volna nélkülem is, miként az a magángép is felszállt volna a felcsúti nélkül, mint az köztudott. (Persze ahogy a művelt angol mondja, pobody's NERfect...)

De rá kellett jönnöm, hogy nem szeretem a húst, egyszerűen nagyon ritkán esik jól, én a rántott zöldséget szeretem, esetleg a gombát, meg a sütőtökös rizottót és hasonlókat. És e mögé nem is kell semmi ideológiát pakolni, ez egyszerűen ízlés kérdése, azzal meg ugye nem lehet vitatkozni. Vagy igen, csak felesleges.

De persze ha kell ideológia (vagy inkább elmélet, mert az ideológia az hamis tudatot jelent), tele van a polcom hindu (vaisnava) meg buddhista szentírásokkal, sőt mostanában épp újraolvasom őket. Hogy ettől tér-e vissza a vegetarianizmus vagy pont fordítva, ha már úgysincs hús, jöhet a Bhagavad Gíta, azt nem tudom, mondjuk nem is igen érdekel.

De az biztos nem baj, hogy ha már az élet úgyis a halál felé való lét (ezt nem én mondtam, hanem Martin Heidegger) akkor a sajátunkig minél kevesebb egyéb halálon gázolunk át karmikusan, de a jósok meg az ufóenergiába vetett hit kerülése is előnyös lehet.

Meg a fogmosás, elvégre a fogkrém sem állatból van, legalább is így hallottam, bár az lehet, hogy állatokon tesztelik a hatásait, mint általában a kozmetikumoknak, még szerencse hogy nem használok rúzst vagy szempillafestéket.

Esetleg ha nagyon kell majd, rászokom a rovarevésre, elvégre úgy képzelem, hogy nekik már olyan szinten nincs tudatuk, hogy igazából biológiai gépek, a természet gépezetének kilós kiszerelésben kapható apró csavarjai. Vagyis élnek, de nem önreflexív módon, azaz inkább csak működnek.

de persze mint azt nemrég kifejtettem undorodom minden rovátkolt baromtól, ami ízelt lábakon közlekedik azt én javarészt látni sem bírom, nemhogy megenni. És ha például sült sáska helyett sáskafasírt lesz, vagy sáskalisztből sült lepény, az alapanyag eredendő ízeltlábúságát akkor sem tudom kiverni a fejemből.

Úgyhogy maradok a zöldségeknél, ha már egyszer egy sárgarépa sokkal szem mint egy sáska, és gyanítom hogy az íze is jobb, ha már sáskát nem ettem, nem is fogok.