Faktuális tény, hogy az emberi humánum naturális természete okságilag és kauzálisan is meghatározottan determinált az érzékelés percepciójának minőségi kvalitásai által. Ugyanakkor ellentétes oppozíciók látnak publikusan napvilágot azzal kapcsolatban, hogy a kognitív tudati struktúrák szerkezetei eleve ab ovo, belsőleg interiorizált bizonytalan idólumok ködképeivel jönnek-e létre, vagy a neurális idegrendszer kizárólag a externális külvilág stimuláris ingereinek effektív hatásaira reagál, reaktív módon.
Az erről folyó diszkurzív vita esszenciális lényege tehát az, hogy vannak-e velünk született elvi princípiumok, azaz van-e spirituális lélek, vagy minden csak az empirikus tapasztalatok termékének produktuma.
És ez nem csak elméleti teoretikus kérdés, hanem reálisan valódi probléma a gyakorlati praktikum számára is, gondoljunk csak a religiózus vallásokra, melyek híveinek követői a kinyilatkoztatások revelációi alapján a primér első lehetőséget választják, miközben a szkeptikus kétkedők exkluzív kizárólagossággal az empirikus tapasztalatok primér elsődlegessége mellett teszik le voksuk szavazatát.
Ami nem jelenti feltétlenül az anyagelvű materializmus melletti proaktív cselekvő kiállást, a spirituális lélek egzisztens létének negligáló tagadását, pusztán annyit, hogy a szcientista tudományosság jelenlegi aktuális álláspontjának pozíciója szerint, nem tudja verifikáltan igazolni sem a kreacionista teremtéselméletet, de még a perszonális személyiségtől independens módon független önvaló szelféjek létbeli egzisztenciáját sem. Hiszen ezek a filozófiai bölcselet területének territóriumába tartoznak.
Ez nem falszifikatív cáfolat, pusztán csak gyakorlatias pragmatizmus.
A többi ehhez képest már lószar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése