Hazafelé szinte mindig néha zenét hallgatok, bár inkább valami podcastet, a lényeg hogy ne kelljen egyedül maradnom a gondoataimmal, este tíz után az már nem ajánlott. Sötét van, hideg, és én reménykedem, hogy nemsoká hazajutok majd, de ha például zene szól a fülembe bele, akkor hajlamos vagyok arra figyelni, és egyszerre lépni vele (pedig nem kaptam rétest estére), azt' ki tudja, a végén még a Holdon lyukadok ki.
Mert vannak zenék, amikre jól lehet menetelni. Vannak kifejezetten olyanok, amikre részegen lehet jól menetelni, de mióta teával baszok be, kénytelen vagyok józanul menetelni. Valahogy kell, menetelés nékül nem poén az élet, este fél tizenegykor hazafelé gyalogolni a buszvégállomásról csak akkor elfogadható, ha küldetésnek fogja fel az ember. Scott kapitány vagyok, mindjárt itt is a Sark, a Déli vagy a Nyugati, ahonnan már hazafelé megy a lépcsőház, de mégis inkáb Amudsen, mert ő a sarkalás után is norvég felfedező volt, Scott meg már közben is halott skót. Lett. (Nem annak készült, még csak litvánnak sem, de meghalt bele közben, előtte csúnyán írt a naplójában, láttam...)
Szóval nem tudjuk, az egykori nagy felfedezőknek milyen dallam kóválygott az ő fejükben nekik. abban sem vagyok biztos, hogy Scott kapitánynak volt-e MP3-lejátszója, csak abban hogy nem. Úgyhogy ő, és hősiesen halálra fagyott társai csak a végkimerülés, avagy a vészhelyzeti whisky (jujj, majdnem gint írtam) által generált zenére hagyatkozhattak, de hogy jözvetlenül fagyhalál előtt az It's a Long Way to Tipperary szólt-e a fejükben vagy Korda Gyuri bácsi, azt nem tudhatjuk. Egyelőre nem is szeretném kipróbálni, ha meg kell fagynom a sarkon, akkor az legyen a Fekvehányás utca sarka, néhány évtizeddel később, ha kérhetném. De ha nem látok már havat életemben, nem bánom, nekem ennyiben bejön a klímaváltozás. Is. (Így is túl sok a ha, ha már.)
Szóval hazafele ez egy jó kis menetelős dal, csak tudnám hogy jutok el Tipperary-ig, aki legédesebb lány, és nem, nem ég veled Piccadilly, hanem see you soon.
(Petra megfigyelése szerint amúgy a Tipperary egy ír kocsma is, valahol a New Oxford Street környékén, vagy pont azon, de csak buszról szúrta ki, szóval egyelőre oda még nem vágyunk vissza.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése