Ülök a kádban, a szép hosszú kádban... illetve miket is beszélek, fürdök mint egy átlagember, elterülök a vízben (és semmi gumikacsa vagy kishajó, semmi flancolás), és újabban meghonosodott rosssz szokásom szerint nem létező dalocskákat dudorászok, ócska kis dallamokkal, amikhez legalább értelmetlen szövegeket rögtönzök. Ma épp ezt, és vagyok annyira grafomán, hogy le is írjam, hátha így végre kimegy a fejemből, ahol virálisan tartózkodik, belekontárkodva mindenbe, a főzéstől a szociálpszichológiai cikkemig, ami viszont nem írja meg magát. Ahogy a krumpli is baszik megsülni önszántából, igazán terrorizálni kell hozzá. Az alábbi sorokért viszont előre is szorri.
A bárzongorista,
Habár zongorista,
De bárcsak ne a bárba,
Járna minden este vissza
És nem, nem tudjuk mire gondolt a költő, ez afféle agyi szünetjel, szombat délelőtti üzemmód, levendulás habfürdővel. A dallama meg úgy kezdődik, hogy táá-rá-rárámm....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése