A britek már több napja ki vannak lépve belőlünk (elvégre az EU mi is vagyunk), és én már érzem is a hiányukat, az egész unnió olyan üres nélkülük, az unalmas jobb oldali közlekedésével, eurójával, meg a metrikus rendszerével. Ténleg mázli, hogy ott vnnak még az írek, akik ugyan eurót használnak, de legalább még tudják mi az a mérföld és hogy kell bármit főzni krumpliból, a whiskey-től a főtt krumpliig, amikkel jól csússzik a barnaszén ízű sörük.
Egy ismrősöm épp ma kérdezte, hogy akkor most mi lesz a britekkel, amire határozottan azt tudtam felelni, hogy gőzöm sincs. Hogy most mi van, akár velem is, azt sem tudom, az előrelátásom pedig igazán csekély. Például gőzöm sincs mi lesz a holnapi ebédem, csak az a biztos hogy lesz benne sajt vagy nem. Ma délelőtt viszont határozottan feltűnt, hogy a Twinings teám (Prince of Wales) markánsan ízeltenebb mint tegnap, mikor elször áztattam ki, ez is tuti a Brexit miatt van, a nagybritánok szerintem simán kivonták a kontinensről a teák ízét. Nekem meg kellett pont a velszi hercegről elnevezett változatttal próbálkozni, mikor köztudott, hogy a Charles nevű, foglalkozására nézve Károly egy sótlan alak, ami pedig köztudottan az ízetlen másik neve.
Lehet, hogy ki kellene próbálnom mondjuk egy Duke of Wellington nevű teát (már ha van ilyen egyáltalán, de miért ne lenne, ha már wasabis-karemellás csoki is létezik), csak félek, hogy annak meg bélszín íze van, ami egy tea esetében legalább is indokolatlan. Persze lehet, hogy egész jó lenne, csak megfelelően át kellene sütni, a legtöbb teát épp ott rontják el, hogy ha kívüről ropogós, már nem is sütik tovább, így nyers marad a közepe.
De ezek a kis mindennapi trükkök megmaradnak nekünk akkor is, ha a británok már nem euk, a közös kultúra nem vész el, legfeljebb ezentúl vámot kell fizetni utána. Csak szimbolikusan persze, ami jó, mert a csoportosan zöldülő réz kétpennieseimet nem adom, a fene sem fog bemászni értük az ágy alá, vagy a hűtő mögé.
nem Eu-konform közlekedés (saját.én)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése