Február elseje van, ami azt jelenti (szakértők és politológusok szerint), hogy már egy egész hónap eltelt ebből az évből, és a világvége még mindig késésben van, a januárt már kipipálhatjuk a Végítélet Óráján. Már ha van neki pipafunkciója, vagy legalább egy gomb, amivel. De a lényeg, hogy még minden egyben, legalább is nagy vonalakban, a részleteket meg úgysem látom olvasószemüveg nélkül, illeve azon át.
Kinézek az ablakon, és elnézem ahogy ideges autók dudálnak egymásra a sofőreik által, mert az autók képviseleti demokráciában robbanómotornak, azaz sofőreiken keresztül gyakorolják a dudálást. Még egészen reggel van, de a dudálás az megbízhatóan jelzi, hogy a hajnalnak vége, mert hajnalban csak a mentőautók szirénáznak el az ablak alatt, korántsem lábujjhegyen, de a reggeli forgalomban már kamionosok dudálják le a taxisok fejét, és a zebrán rekedt gyalogosok próbálkoznak az autósok szemmel verésével, nagyjából sikertelenül. E tekintetben nagyjából mindegy, hogy szombat van, a közlekedők közt nyilván kevés az ortodox zsidó, így teli szájjal vezetnek valami fontos dolgukra, amit csak szombat reggel lehet elintézni, mert délutánra már késő lesz, nagyjából bármihez.
A délután az esküvői dudálóké, mert az ittenieknek van néhány idegesít szokásuk. Először is hogy házasodnak, azaz béna ruhákban összejönnek, hogy a következő néhány évre holtomiglant játsszanak egy konkrét másikkal, és ezt a stresszt a 'lakodalom' nevű össznépi borbafojtással vezetik le. Ahová autókkal karavánoznak, jobbára az ablakom alatt (na ja, ez is azzal jár, ha az ember egy közlekedési csomópontban lakik, vagy rajta), és a karaván haladása közben nem a kutyák ugatnak, hanem a dudákat nyomják sérelmünkre. Mintha a környéken bárkit is érdekelne, hogy Józsi bá' vagy Terike Mama lánya/fia/szembeszomszédja házasodott épp, pedig nem, ennek ellenére úgy nyomják a dudát, mintha az életük múlna rajta. Mert nekik ez egyszeri és megismétlethetetlen alkalom, once in a lifetime. Ez persze később elmúlik, mikor Manyika, Imrus nagyobbik gyereke vagy az Ifás Guszti másodszor-harmadszor házasodik egy életre, de egyrészt addigra már mindegy, másrészt meg újra lehet dudálni. Hisz a dudálás majdnem biztos hogy hosszú, boldog házasságot okoz, de ideges lakoságot biztosan, és már ezért megéri.
A délután az esküvői dudálóké, mert az ittenieknek van néhány idegesít szokásuk. Először is hogy házasodnak, azaz béna ruhákban összejönnek, hogy a következő néhány évre holtomiglant játsszanak egy konkrét másikkal, és ezt a stresszt a 'lakodalom' nevű össznépi borbafojtással vezetik le. Ahová autókkal karavánoznak, jobbára az ablakom alatt (na ja, ez is azzal jár, ha az ember egy közlekedési csomópontban lakik, vagy rajta), és a karaván haladása közben nem a kutyák ugatnak, hanem a dudákat nyomják sérelmünkre. Mintha a környéken bárkit is érdekelne, hogy Józsi bá' vagy Terike Mama lánya/fia/szembeszomszédja házasodott épp, pedig nem, ennek ellenére úgy nyomják a dudát, mintha az életük múlna rajta. Mert nekik ez egyszeri és megismétlethetetlen alkalom, once in a lifetime. Ez persze később elmúlik, mikor Manyika, Imrus nagyobbik gyereke vagy az Ifás Guszti másodszor-harmadszor házasodik egy életre, de egyrészt addigra már mindegy, másrészt meg újra lehet dudálni. Hisz a dudálás majdnem biztos hogy hosszú, boldog házasságot okoz, de ideges lakoságot biztosan, és már ezért megéri.
Szóval business as usual, tényleg semmi különös, a környéken még egy áldozata sincs a szentkorona-vírusnak, nem bukkantak fel gyanúsan srílankai kinézetű pékek és bayerzsolt sem tüntet az ellen, hogy a sarki garázsdiszkontban napok óta nincs kókuszos csemege.
A mai dudálókat délutánra várjuk, bár valószínűleg ma sem fogjuk megdobálni őket semmivel, a háztartásban egyszerűen nincs semmi dobálhatóan nélkülözhető objektum, amit megérné elpazarolni ezekre.
Még jó hogy közben indokolatlanul tavasz van, a globális klímafelmelegedés megmutatja pozitív oldalát, arra a kis időre, amíg nem.
A mai dudálókat délutánra várjuk, bár valószínűleg ma sem fogjuk megdobálni őket semmivel, a háztartásban egyszerűen nincs semmi dobálhatóan nélkülözhető objektum, amit megérné elpazarolni ezekre.
Még jó hogy közben indokolatlanul tavasz van, a globális klímafelmelegedés megmutatja pozitív oldalát, arra a kis időre, amíg nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése