Azt mondják, hogy az angol nyelv lassan felzabálja a világot (amúgy épp most az indexen mondják ezt, amit mások is máshol gyakran), ami engem, mint gyakorló és középhaladó anglománt kevéssé zavar. (Na ja, nekem térkép e táj, meg ami még az ablakból látszik)
És ha már itt tartunk, a multik felzabálják a médiát (így lesz a multimédia), az életünk felzabálja a létünk (így leszünk hosszú távon mind halottak), a nagyhal felzabálja a kishalat (és ettől az erősebb kutya baszik), kínaik felzabálják a rizst, én meg sárgaborsó-főzeléket (és így lesz rendben a vércukrunk).
De hogy egy nyelv a világot, az lehet nem pusztán szimbolikus szófosás, hanem egynesen annak deklarálása, hogy az egész gebasz, amit ránk lőcsölt az Ószövetség Hatnapalatt nevű teremtője, csak a nyelv által létezik. Egy George Berkeley nevű XVIII. századi brit még azt mondta hogy esse est percipi (na ja, pap volt fazon, vágta a latint) vagyis hogy lenni annyi, mint érzékelve lenni. Szóval hogy a dolgok akkor és az által vannak, hogy érzékeljük őket, amit nem érzékel senki az igazából nincs is. (Ennek pont a fordítottja a Dr. Who - az igazi Kiafene - sorozatban a Síró Angyalok esete, akik csak akkor tudnak tenni valamit, működni egyáltalán, ha épp senki nem látja őket. Olyankor persze csúnya dolgokat teszenek, gonoszul.)
De Berkeley püspök esetében így kérdés, hogy akkor most hogy is létezik a világ. Hát úgy hogy Isten (Allah, Visnu, A Nagy Manitu etc.) a végső érzékelő, ő mindig és minent érzékel egyszerre, ettől vannak a dolgok. (Szóval vele szemben életünk böngészési előzményeinek törlése sem segít.)
Ez a fentebb linkelt cikk gondolatmenetének kontextusában annyit tesz, hogy ami nem gondolnak el, írnak le, mondanak ki vagy felejtenek el angolul, az végső soron nincs is, nem volt és nem van. Ez így szó szerint persze hülyeség, az ékszerteknősöm is röhög rajta az ágy alatt, de szimbolikusan már megfontolandó. Valahogy úgy, hogy manapság egyre inkább az van csak, ami angolul van, a többi láthatatlan a civilizáció jelentős része számára, és ha nincs isten, akkor ezek a dolgok is egyre kevésbé vannnak. Én is csak részben létezem, you know.
Mellékszál: Az angol persze úgy zabálja fel a világot, hogy a nyelveket zabálja fel, igazából csak úgy tudja. De ez nem azt jelenti, amitől Ilonka néni fél a földszint kettőből, hogy egyre több az angol eredetű vagy direktben angol szó a magyarban is, ő meg egyre kevesebbet ért az unokáiból. (Az nagyrészt nem is nyelv miatt van...) Mert a nyelv nem a szótár, a szókészlet, hanem a szerkezet, amiben a szavak (ja, a szók) folyamatosan cserélődnek. A nyelv maga folyamat. Így aztán (Nádasdy Ádámtól lopva a példát) "A szoftverfejlesztés az informatikai innováció alfája és omegája" mondat teljesen magyarul van, a magyar nyelv szabályai és logikája szerint épül föl, most épp idegen szavakból. De amúgy is: hogy mondanánk magyarul azt hogy szoftver?
Úgyhogy a felzabálás folyamatban, nyelvészet-konyhafilozófiai ötpercünket halották, és akkor most egy kis zene! (nagyon ellenpontként)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése