Újra lesz, vagy már van, esetleg nemrég még újra volt Munkásőrség (ez sajtónyilatkozatok, értelmezések és gyorsreagálású bírósági eljárások függvénye), persze most nem mint fegyveres szervezet, csak mint egyszerű civil egyesület, de azért igény szerint egyenruhával.
És akkor most ne jusson eszembe a Magyar Gárda nevű rossz vicc, az akkor még egyértelműen Rosszabbik párt szervezésében? De, eszembe jut, nehéz elfelejteni, ahogy aluliskolázott és/vagy idősebb korukra végleg elhülyült faszfejek, talpig egy alsó kategóriás kajálda pincéreinek öltözve vágnak elszánt arcot, miközben alakzatban próbálnak menetelni a szebb jövő, de leglább is a legközelebbi söröző irányába. Ráadásul a gárdista-paródiák annyira komolyan vették ezt a pincéreskedést, hogy még a legprosztóbb, szigorúan műanyag azstalos balatoni "éttermekből" ismerős, piros-fehér csíkos asztalterítőt is a nyakuk köré tekerték, biztos hogy kéznél legyen, ha a kedves vendég összekeni a másikat az aranygaluska szaftjával, vagy rátüssszenti a túrós csuszát hekkel. Mert drágán enni a szart csak csíkos terítőről, valamint műanyag villával érdemes, annak olyan árpádsávos hangulata van, bármit jelentsen is az.
És hát igen, félelmet azért keltettek egyesekben, például bennem is, annak idején határozottan szorongtam attól, hogy Ártunk és Ormányunk annyira inkompetens, hogy még ezek elllen sem bír tenni semmit, vagy - és ez a rosszabb eset - titokban tetszik neki, addig se a gázáremelés miatt hőzöng a nép a teszkó csirkepultjánál. De ennél több a nem szép emlékű gárdából nem nézett ki, a tagság nagy része már fejre olyannak tűnt, akiknek még a saját anyja sem adna fegyvert a kezébe, a szomszédairól nem is szólva.
Ám a Munkásőr Gittegylet, úgy is mint kiemelten közhaszontalan semirekellés mégis új színfolt a társadalom palettáján, elvégre a náciknak van már több, meghitten szubkulturális szerveződésük, a motoros bandától a fodbal-béközépig, nem is szólva a rituális trianonfájásban utazó népi dalárdákról.
Most majd a komcsiknak is lesz valami, a többség által rendes utálható/megvethető önképzőköre, ami társaságot, identitást és médiafelületet biztosít az ó- és újhülyéknek egyaránt. Hisz a frissen bejelentet szervezet harminc körüli vezetője várja az egykori, mára nyilván idős munkásőröket is, meg a zakkant fiatalokat (akik nyilván így akarnak majd lázadni a mostani rendszer ellen - sárkány ellen sárkányfű, zorbán ellen munkásőrség), a genrációs feszültségek lejátszására, ideoogikus keretk között.
Hát nem tudom, működhet-e ez esetben a nosztalgia-faktor, mert bár a Kádár-rendszerre egyre sokkal többen gondolnak fájó szívvel vissza, de nem tokkal-vonóval. Siratni lehet a létbiztonságot, a Szabó családot, a háromhatvans kenyeret (bár az szerintem most is ennyi, én a minap láttam háromszázhatvanért valami magvas veknit) és az iskolaköpenyt. Meg a moszkivcsslusszkulcsot, elvégre az előző diktaúrával valahogy eltűnetk a régi jó nyelvtörők is, ezek a mostani döbrögik csak kétszótagos figalmakban tudják magyarázni a világit: soros, rezsi, migráns, geci. (Ja az utóbbi nem az övék, hanem ők, amúgy a legutóbbi kampányban próbálkoztak hosszabb szavakkal, mint az al-kal-mat-lan, bele is törtek, mint a bicska.)
De a munkásőrséggel kapcsolatban szerintem senki sem érez igazi nosztalgiát. Bennem leginkább az a kép él még velük kapcsolatban (távolba vesző gyerekkoromból, mikor még én is úttörő voltam, nem vadakat terelő juhász), hogy a tokájuk felett bajszos, nagydarab faszik állnak valami állami ünnepségen a szovjet emlékű melett, ronda betonszürke egyenruhában, kibuggyanó sörhassal, géppisztolyt szorongatva, jól láthatóan az alkoholmegvonás kritikus fázisában, de még reménykedve.
Persze lehet, hogy vannak, akiknek annyira a tré az életük, hogy ezt vágyják vissza, de most inkább tűni az egész munkásőrségesdi valami béna médiahack-nek, mint a mondjuk a Bácsfi Diána-féle nyilaspródiák vagy a Sólyom Airways benű sosemvolt légitársaság.
Meg amilyen a rosszabbikosok gárdázása is volt egykor, legaalább is a mából visszanézve biztos nem látszik többnek. A mai felcsúti stadionból (izé.. arénából?) nézve ócska kispályások voltak. Az ifjú munkásőrök meg legfeljebb labdaszedők lehetnek a megye kettőben, de még ahhotz is nagyot kell menniük.
ez még hiányzik a gyűjteményemből, de tényleg
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése