Furcsa kamionok húznak el a ház előtt, az erkélyem alá felé. Hangosabbak mint amilyen hosszúak, éjszaka járnak, mint akiknek fontos a világítás, és azt szálítják, hogy ne hagyjanak rendesen aludni. Nem vagyok paranoid, szerintem csak én üldözöm magam, de ezeket biztosan küldik, mert valakiknek valahol biztos jó, hogy későn keljek, de legalább szédelegve.
A nagy autók, amik rövidebbek a kamionoknál, de magasabbak mint egy átlagos furgon, na azok meg fura álmokat szálllítanak, és az ablak szigetelésének résein kemtrélezik befelé. A kamionok dolga az, hogy hangosan felébresszenek néha, az újabb adag előtt.
A fura álmok olyanok, hogy végigmennek az egész éjszakán, bármennyiszer is ébredjek fel közben, ha visszaalszom mindig onnan folytatódnak ahol félbeszakadtak. Ilyen értelemben az éjszakai ébredések csak a reklámszünetek, bár a franc se tudja mit akarnak eladni nekem, bármit is nehéz lenne.
Kár hogy reggel, nem sokkal az ébredés után már kevésbé emlékszem rájuk, pedig a múlt éjjel is megoldottam egy kis híján elkövetett bűnügyet egy bentlakásos iskolában. A sztoriban amúgy az iskola könyvtárosnője volt a majdnem merénylő, volt benne egy japán herceg a családjával, egy olasz gróf, meg egy skizofrén író, utóbbiak mind a vendégházban laktak. És annak teraszán teáztak, mint egy Agatha Christie regényben, csak kevésbé angolosan. Sajnos már reggeli közben sem tudtam, hogy én pontosan ki is voltam, de az biztos hogy két saroknyira laktam a helyszíntől, és a végén a könyvtárosnővel mentük át egy hídon, egy pályaudvar mellett, hogy oké, ez is megvolt, valaki meg angolul kiabált, hogy ez szép volt...
De pont a sztrori, az már nincs meg, pedig álmomban eléggé lekötött, érdekelt volna hova sétáltam a végén azon a folyóparton, meg tök jó irodalmi alapanyag lett volna az egész, még szerencse, hogy nincs tehetségem az íráshoz.
És hogy mit jelentett ez az egész? Tudja fene, nyilván a magánéletemmel van kapcsolataban (na ja, hát mi mással lenne?), meg hát ki vagyok én, hogy a tudatalattimmal vitatkozzak.
Talán a ma éjjeli nagy autók majd meghozzák a választ, bár inkább nem, azok a valakik ott, akik küldik inkább csak röhögni akarnak bennem. Vagy rajtam? De nem velem.
Amúgy is a másik szobában alszom majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése