Fogyasztói árt a dalom

Évekig nem mert bemenni a Börgerk Ingbe, mert nem tudta, hogy kell kiejteni az ottani bigmeket. Vopper? Hupör?

Így aztán mikor mégis, kért egy adag hagymakarikát krumplival, második kísérletre viszont bizonytalan képet vágva azt mondta a pultos diákrabszolgának, hogy ajánljon valami. Gondolta úgy is az ottani bigmeket fogja, erre a srác azt mondta, ma különösen jó a hagymakarika, frissen szüretelt hagymából nyúvasztották, alig délelőtt. Úgyhogy otthonról rendelt egy bigmeket online, csak hogy későn jusson eszébe, ennyi erővel rendelhetett volna olyan kiejthetetlent is, hisz a kattintásnál nem kell kimondani a kimondhatatlant, épp ez a lényege. Hogy onlájn, ami ráadásul egy egyszerű szó, és valszeg nőnemű, ha már a lányon.

Vivi Shiu, Emery Crismas - énekeltek közben a rádióban, de erről a duóról még sose hallott, pedig elég jól ismerte a minden idők legnagyobb slágereit, amiket a reklámok közt sugárzott az autorádió étere. Mindegy, beesemesezik a Balázs Janiéknak a műsorba, hátha igy hetvenkettedik kísérletre be is olvassák, hogy tud ő szellemes lenni, ha mer, akkor is ha nem tudja mi az a kriszmöz. Csak nyerhet vele.

Mámegin ittvana

Szerelem. Mámegin izzada tenyerem.

Na jó, nem az a nem úgy van az, hanem hogy szerelem a fürdőszobai csapot, ha már vettem hozzá pótalkatrészt, de a tenyerem az izzad tőle, de nem romantikus értelemben. Az úgy vett szerelem az elkerül, illetve elhagyott, illetve csak annak az alanya hagyott el, pedig szeretek szerelmesnek lenni, és eléggé utálom a nosztalgiát, de hát csak ez maradt, meg a régi képek, emlék jelleggel. De ennyit a házimunkáról, és a vízvezeték-szerelés művészetéről.

Ami viszont tényleg itt van az az advent, ami - a vonatkozó bizonytalan irodalmi források szerint - még mindig valami a Hargitán, és fő funkciója, hogy kijelölje a karácsonyi bevásárlás kampánya rajtvonalának kezdetét, szimbolikus jelleggel persze, mert a rendes karácsonyi vásár az ősi, több éves hagyományok szerint október végén indul.

De ilyenkor minden rohadt reggeli tévéműsorban (két dollárbaloldalozás, brüsszelezés és VV Kiafaszomozás között) az adventikoszorú-trendekről értekeznek életunt háziasszonynak látszó wannabe temetkezési vállalkozók (náluk pörög jól a virág- és a koszorú-biznisz), meg díszkivilágítanak korántsem indokolatlanul posztszovjet, ám már EU-s pénzből térkövezett, javarészt bezárt boltokat tartalmazó sétálóutcákat. Már ahol persze, de nálunk például naná, elvégre fideszes az örökös polgármester, és olyan nincs hogy a szankciók miatt ne basszanak a főtérre egy négy emelet magas, frissen legyilkolt örökzöldet, hat tonna LED-del leöntve. Meg hát valóban nincs is szebb, mint egy sötétedés után leginkább tök néptelen főutca hányásnarancssárga fényárban úsztatása.

Idén azonban végre láttam valamit, ami tetszene is, ha nem lennék egy életunt, mizantróp barom, illetve ha jelentene még bármit is a karácsony, azon kívül, hogy olyankor még szarabb magányosnak lenni. De a karácsony évek óta nem jelent az égvilágon semmit, van némi jóképet vágás anyáméknál, azt' annyi, de a régenmindenjobbvolt-paradigma jegében nincs már családi karácsony, de hát így jár az ember, ha nincs családja hozzá.

Fú, megint kezdek átmenni elszabadult panaszfalba, pedig csak alváshiányos vagyok, és kissé éhes, és ilyenkor egy meleg, családi tűzfészekben is szplínesebb lennék az átlagnál, pedig az sem csekély.

Nade, ami tényleg majdnem tetszett, mikor tegnap este nekibuszoztam a zsinórban hetedik, és egy időre utolsó éjszakai műszaknak (a következő ilyen hetes trip pont karácsonykor lesz):

A világunk alapvetően megérett a pusztulásra, de néha úgy érzem, egy kicsit még ráér a dolog, még ennék egy pizzát, de már nem várok egy új sorozatot sem. Viszont újra olvasok szépirodalmat, ami a vég kezdetének vége, egyben a múltba fordulás büntetőjogi tényállása, középmagas élvezeti értékkel.

Vasárnap van, de minek?

A szombat tényleg nem számított, valami kihalást okozó esemény lehetett tegnap estére virradóan. Hívhatjuk kisvárosiasságnak, csak olyan csúnyán ragozott egy szó, hogy jé, de mégis. Mert egy nagyvárosban a szombat este még akkor is mozgalmas, ha hideg van, sötét, esik vagy megjöttek a marslakók (sőt ez utóbbi esetben igazán mozgalmas csak), de egy átlagos városban is emberek találhatók az utcán, járművek meg ilyesmik, és a civilizáció jelenlétére nem csak az utal, hogy valaki égve felejtette a közvilágítást.

Márpedig tegnap este, midőn dolgozni haladtam egy géperejű járművel (busz volt, asszem elektromos, bár nem mutatkozott be) nemigen láttam élő embereket az utcákon. Aztán jött a buszállomás, ami nagy, nagyon modern és igencsak kivilágított, és elvileg arra szolgál, hogy elossza a tömegközlekedni szerető/kénytelen lakónépességet. Ehhez képest két dolog nem volt a buszállomáson: buszok, és emberek. Az most nem világos (az ottani fényár ellenére sem), hogy most azért nincsenek emberek olyankor, mert nem járnak már buszok se (szombat este, fél kilenc után), vagy a buszok még próbálkoztak egy darabig, csak aztán senkinek sem kellettek, úgyhogy szomorkásan visszakullogtak a garázstelepükre, vagy hogy hívják az ilyesmit az akik.

Szerintem az utóbbi, elvégre én is egy buszon ültem, így abban a két percben, míg áthaladtunk az állomáson, legalább egy busz volt ott, ám azon is csak két ember, a sofőr, meg még valaki, feltehetően én, hiszen határozottan érzékelni véltem a szituációt, és nem távolbalátás által, transzban. Amúgy is, mitől lenne transzban az ember egy éjszakai műszak felé tartva, bár már eléggé  belaktam a labort, volt tea, kávé, rizottó és Pogues, ha már emberekkel ott sem igen lehetett találkozni. De ma estér készülnék valami rendes desszerttel is, elvégre most épp a vasárnap nem számít. (És persze karácsonykor, szenteste is ez lesz a program, akkor majd viszek valami instant stílenahtot, fahéjasat gondolom, nem tudom, olyat még nem ettem. Csak szakszerűen hangzik.

Nemfrájdéj (amúgy szombat van, nem mintha számítana)

Aszongyák hogy hol itt a válság, "Rekordokat döntött a pénteki Black Friday". De tudjuk, hogy a blekkfrájdéj az egy héttől egy hónapig terjedő bűnszervezetben elkövetés, szóval mi van a csütörtöki frájdéjjel, vagy a szombatival, az eléggé black-e, vagy e-nem?

Mert most vagy arról van szó, hogy mindenki hülye (ez lenne ugye az alapállapot), és úgy költi a pénzt, mintha az épp menne ki a divatból, vagy komolyan gondolja, hogy úgysem lesz holnap, de akkor ma még 6D-ben megnézzük a Vaspókember megdugná Szörnyellát 2. rendezői változatát, mert e nélkül már nem csak élni, de halni se érdemes. Élsz vagy halsz-e, az amúgy is mindegy, élszés és halszás úgyszólván semmi ahhoz képest, ha megveheted a háromszázezres mobilt kétszázötvenért úgy, hogy csak egész keveset kell érte verekednek luxusfeleségre vágyú jómunkásemberekkel.

Értem én hogy fogyasztói társadalom, mindannyian benne vagyunk, de nem egyformán. Én is veszek néha drága sajtot, csak mert megkívánom, a hónap végéig meg úgyse elég a pénzem, de például egy bármilyen kütyü már nagyon régen nem hoz lázba. Valahogy a szűkösködő semmittevést többre tartom, mint a felesleges cuccokért agyvérzésig taposást, de persze én vagyok az, aki titokban egy lakókocsiban szeretne élni, mert annál jobb neki, minél kevesebb tárgyi dolga van. Azaz minél kevesebb miatt kell aggódnia, asszem Heidegger használta erre a gond szót, vagyis hogy minél kevesebbre kell gondot viselnem, annál jobb. A világ nagyjából elvan nélkülem, a blekkfrájdéjokkal meg a rádiós tucatpoppal, az ezerhatszáz fészbuk-ismerőssel, meg a félelemmel, hogy kimarad valamiből.

Én a legtöbbször attól félek, hogy benne leszek valamiben, lehet hogy anno tényleg buddhistának kellett volna állnom. De ma már kételkedem a szekpszisben is. Vagy nem?

Mindegy, megyek dolgozni este, hisz úgy szép a szombat-vasárnap, ha éjszakai műszak koronázza. Black Weekend, basszameg.

Természetes ostobaság, vagy tanult szánalmasság?

Köztársasági Katalin, elnök foglalkozású novák valami melegszervezettel egyeztetett, erre bencsik andrás, az Antidemokrata főszerkesztője kiakadt, hogy de ő már félti az unokáit, hogy azok majd az oviban bebuzulnak a másságosoktól. Mer' a homokosság az olyan, hogy az ember nem észreveszi magán, aztán valahogy megküzd a helyzettel, hanem hogy alapól mindenki hetero, és kizárólag a reklám hatására lesz buzi, mint ahogy senki sem azért iszik sört mert szereti, csak mert agyba reklámozták vele, hogy az jó. 

Márpedig homoszexualitás minden főemlősnél van, nem csak az embernél, és nagyjából hasonló arányban (azért érdekes élete lehet annak, aki mondjuk a gorillák kapcsán kutatja ezt), szóval ha valami előfordul a természeteben, az hogy a viharba lehet természetellenes. Vagy a gorilláknál is  vannak ilyen szervezetek, akiknek a hatására a populáció úgy öt százaléka egyszer csak bebuzul? De az első, az eredeti buzi gorillák honnan jöttek, nekik ki reklámozta be? (Most láttam Kormos Anett estjének sokadik ismétlését, és abban volt a poén, hegy az egyik lánya egyszer megkérdezte, hogy anyu, aki meghal, azt eltemetik? Igen. De mindenkit eltemetnek? Igen. És aki utoljára hal meg? - Na, ez az én kérdésem is, csak visszafelé.)

Bencsik propagandista meg igazán elköltözhetne már valami rendes posztszovjet diktatúrába, arab olajmonarchiába, ott aztán semmi buzulás, a buzulás az nuku, igazából mindenhol, de buzizni azt még annál is szabadabban lehet az amúgy egyáltalán nem szabad nyilvánosságban, mint nálunk. Pedig ami itt megy az is szánalmas agybaj. Ebben az országban már minden rendben van, hogy állandóan ezen rugóznak, vagy ők a látens melegek, esetleg csak ócska figyelemelterelés azoktól, akik a demokrácia állapotáért aggódó nem kormányhitűeket folyton "megélhetési rettegőknek" nevezik? Mert ez az "transzleszbikussá műtenék az óvodás kisfiúkat" duma pont az a fajta álrettegés, amiből ők kurva jól élnek. Ha már kurvának álltak, persze ez a minimum.

Holnap már négerré akarják majd műteni a bencsik unokáit (és négerré bizony, nem ám afro-magyarrá), később pedig marslakóvá. De hát így járt, minek szaporodott, ha valakinek nincs gyereke, annak igen kis valószínűséggel buzul be az unokája az oviban, Brüsszelben, fideszkádéenpés sajtótájékoztatón, a seregben vagy a tengerészetnél. És akkor nem fog ilyen buzipropaganda kultúrmocskot hallgatni:

Egészséges falusi fiatalok homokos fajkeverése. Fújj!

Légies puritánság, kisebb nagyonrendűségi komplexus esetére

Repülővel ment a Fecsútok Géniusza Kassára, ami hát autóval se lett volna messze, pláne mert még nem épült meg a Karmelita "Puritán Kormányzás" Intranationl Airport a várban. Szóval azért Liszferihegyig is autózni kell, bár ezekből kinézem, hogy ilyenkor lezárják a reptéri úton a dugót.

És hát Kassa az ugye külföld, külföldre meg repülni kell, pláne ha az enbernek fáj Trianon (a versailles-i Kis Trianon palota szerintem is giccses egy épület, de azért fájjon a francnak), szóval repülni odáig az annyi, mint nem felejteni hogy az már külföld, így a pártvezér kancellár igazán magyarnak érezheti magát, miközben feltépi ezt a sohasem gyógyuló sebet.

Ennyi lenne a hír szimbolikus-ködösítő értelmezése, ám a valóság ezzel szemben valószínűleg az, hogy a főnök alacsony, széles, és rossz arcú, de egy repülőgépről legalább addig is, lenézhet mindenkire, avagy mindenkit. Mert az régi hobbija neki, a lenézés nála már politikai filozófia (de csak a háttérben elkövetett gazdasági  haszonszerzés után - hiszen tudjuk ezt az állami filozófustól, hogy ami korrupciónak látszik, az maga a politikai lényeg náluk). 

Ráadásul a repülés az menő, a felcsúti meg Európában már nem menő, szóval kompenzál is, hogy van ám neki hatalma, mai (valami egészen perverz isten kegyelméből) alattvalói, akik hatalmi gőgjét szónélkül benyelik, sőt sokszor kifejezetten bírják.

Az meg már csak hab a torkán, hogy ez az alak meg a hűbéresei katonai csapatszállítónak nevezett gépekkel repkednek, amikkel így viszont katonák a legritkábban. De hát ők tényleg annyira az önostorozó puritánságig szerények, hogy direkt nem tartanak kormánygépeket. A rohadt Kádárnak meg különvonata is volt, ami nekik tökre nincs, bár lehet hogy igény az volna rá.

Mivan?

Nem írtam már egy hete, és nem tudom hiányzott-e, de mivel még késik az alvás projekt, megakadtam egy híren. Hogyaszongya: Kizárták Vajtó Lajost a Farm VIP egyik játékából

„Vajtó Lajost ugyanis kiállították a legutóbbi adásban az egyik játékból, és nem amiatt, mert nagy darab lenne. Ellenben Mischinger Péter tökéletesen tisztában volt azzal, mi állt a döntés mögött“

Most nyilván én vagyok az aki nem olvas több Blikket egyáltalán, és nem is fog, de a VIP az ugye annak a rövidítése, hogy Nagyon Fontos Személy. Azaz vajtólajos nagyon fontos, de ő ki a faszom, most tényleg? És Misinger evtárs? Ők így mind VIP-k?

És tessék mondani, ehhez elég nagydarabnak lenni? Mert akkor bejelentkeznék, persze csak ha lehet dubajozni, magángéppel, kurvák azok nem kellenek, azért tartásom még akkor is maradna, ha víájpít ennék a reggeli kokain mellé.

Nyavalygok kicsit, csak mer' már hiányzott

Asszem nem, mégsem bírom az éjszakai műszakot. Egyáltalán, gondoltam valaha, hogy de? Elvileg nyugis, de mindegyik az, és ahogy öregszem, szeretem ágyban tölteni az éjszakát. Régebben szerettem buliban is tölteni, de az tényleg nagyon rég volt már, nappal viszont nem bírok aludni, Világos van, sok a környezeti zaj, és tényleg nem értem, miért kell valamelyik szomszéd  humanoidnak kétóránként a lépcsőházban sétáltatni a kutyának alig nevezhető szobapatkányait, akik  viszont annyira hangosak, hogy túlüvöltik ugyanazon szomszéd hisztis kölykeit is. A háttérben meg közben úgy félóránként szirénázó mentők húznak el a ház előtt, a bioritmusom erősen szétesőben, és akkor próbáljak három-négy óránál többet aludni. Húszperces részletekben, mert persze úgy az igazi.

Valaki nem tudna átjönni, és fejbecsapni kíméletesen, hogy ne legyen súlyosabb agysérülésem annál, ami már velem jár, de úgy legalább hat órán át heverjek tőle, ágyban párnák közt?

Mert valahogy mindig úgy van, hogy pont akkorra esek át a holtponton, mikor végre itthon, és bár a laborban óránként háromszor aludtam el majdnem, most meg friss vagyok, mint egy érett sajt. (Na jó, ez lehet hogy nem a legjobb hasonlatom volt, de alig múlt reggel hat, kint meg sötét van és esik a November Rain, pontosabban az is szól a háttérben, ha már így esett. Izé, esik, ez még jelen idő.)

És ilyenkor csak a nyavalygás segít, mert a langyos tej az már tegnap sem jött be, fű meg nincs itthon, sőt lassan a ház előtt sem, de nem a droghelyzet, hanem az erózió miatt.

Én meg olvasnám a híreket, mondjuk jobban belegondolva ez nem is akkora hülyeség, csak a közélet dühít, amitől ugye  nem alszom jobban (sem el), a focivébé viszont egy számomra olyan szinten közömbös baromság, hogy azon lehet hogy mégis beszundíthatok. Mert most őszintén, mi az érdekes abban, hogy általunk nemigen ismert, túl sokat kereső, sport-szórakoztatóipari szakmunkások egy felfújt golyót kergetnek hosszan, egy leginkább már műgyepen? Egy kibaszott diktatúrában, akik olajért megvennék a Holdat is, ha eladó lenne.

Na jó, ez nem jön be, a rohadt fodbalhelyzettől is mindjárt idegállapotba jövök, talán hiba volt már az fél ötkor fogyasztott energiaital. Csak hogy ne ájuljak be a buszon, ha már addig kibírtam.

(Ja, és a November Raint most mindenki hallgassa meg saját felelőségére, de csak ha felé is épp esik, és/vagy Katának hívják.)

Nem tudjuk, nem érdekel, nem számít

Ez lehetne a legkövetkezőbb tájékoztatási kampány jelmondata, szlogenje, vezérfonala, esszenciája, lényege és veleje, aforizma jelleggel.

Ugyanis, a kormányhitű szavazók fele (nem, ők nem választópolgárok, a hozzáállásuk lényege, hogy nem választanak, hanem eleve valahol érzik magukat - hívhatjuk beszopásnak, de talán jogosan) úgy tudja, Ártunk és Ormányunk, személyében a dagadt főminiszter nem szavazta meg az uniós szankciókat, amikről legalább azt se sejtik, hány volt és a főleg mikről. Pedig a felcsúti döbrögi és sleppje mindent behúzott hézagmentesen, ahogy a csillag megy az égen, vagy ahogy a vakond túr a dáliák ágyása alatt. A kurta farkú persze.

De a valóság ez esetben csak annyiba számít, hogy szarba se veszik, a szektás hitrendszerek nem tudást kínálnak, hanem tapasztalaton túli bizonyosságot, elvégre a tudáshoz szükséges a kételkedés képessége, a vakhithez meg elég a bemagoltatott süket dogmatika.

És ez a lényeg, hogy addig hazudoznak közpénzből (de tényleg tíz- meg tízmilliárdokból) amíg egyszer csak az lesz az igazság, az ellenvélemény ellenben eretnekség, a tényekhez való ragaszkodás pedig hazaárulás, természetesen az eretnekséggel együtt járva, elvégre a gondolatbűnöző az bűnöző minden szinten, jár neki a Két Perc Gyűlölet.

Aki meg béget a nyájjal, annak pont elég az a száraz, jó meleg érzés, hogy lehet együtt nedvesedni, hisz a Bölcs Vezér, (aki vagy elnök, vagy kormányzó, vagy - néha azért eltalálják: mini Sztretelnök) tudja mi a jó nekünk, és valami gondviselésszerű véletlen folytán pont azt akarja magának, a haza meg ettől már önmagában fényre derül.

A szankciók tönkretesznek minket, a felcsúti megszavazta az összes szankciót, vagyis a felcsúti megszavazta, hogy tönkretegyenek minket? Na nem, akkor már inkább a formális logika menjen a picsába! Hát mi az már, hogy premisszák, meg konklúzió, ezek tuti ilyen libsi ármányok, biztos azok a görög buzik találták fel őket, akik nem a focit.

Még jó, hogy mostanában már ilyen kurva gyorsan sötétedik, ebben a nyálkás-ködös sötétségben egy ország szellemi fényessége teljesedik ki végre.

Agyelhagyás, biztosvótmá, mindegy ránkfér

Kucorgó bendegúz

Ez nyilván az erőltetett zsinórban koránkeléstől van, de rám jön a sikongató lábrázás attól a hírtől, hogy a Kicsithíres Isvolt Eccer médiaceleb, kapszkodjon mindenki: koronavíruos! Hát, az ilyen hír hírértéke nullához konvergál, avagy nem hír, tessék mondani, ki nem volt már koronavírusos? Depis, hogy majdnem öngyi, feldobott a fészbuk tópartján, és vagy villantott segget tangában, a magáét vagy a csajét, aki épp vele szintén. VV Picsácska meg egy ismert, bár igen népszerűtlen kávézóban teázott volna, ha odatalál, Krisztofer a Takonyhányás ígéretes balszélsője pedig otthon felejtette magát, egy fontos találkozó előtt, Che Guevara meg tök halott, de kurva régen már!

Én pedig csalódtam a keresztény-konzervatív-neonácikban, tényleg a fasz gondolta volna, hogy Kacagányos Bendegúz Emese, annyira buzi, hogy az már elembétékú. Régebben azt gondoltam, olyan fajvédő srác a csaj, hogy biztos ott volt a legendás, '97-es Fradiemtéká előtt vérszerződésen is, az Aki Tilos Az Á, Az Mondjon Béközepet Is sörözőben, erre meg kiderül, hogy szerinte a Húsvét Gergő nevű főpolgárjenő nem is akkora nagy pöcs. Mer'hogy nem csinál kivilágítás díszt a neve napjára, pedig nem is koronavírusos. Mintha ez számítana. Nekem több rágófogam is koronás, mégse írja meg a tévé, de hogy valami szemüveges köcsög ne legyen nagy köcsög, az elképzelhetetlen. Hisz már annak született.

A Kacagányos Bendegúz Emese meg nyilván hazaáruló, és nem hivatkozhat arra, hogy milyenvírusos, mert köztudott hogy a hazaárulás egy gerinchiányos betegség, és vírus helyett dollárral terjed, melegfelvonulásokon. Igazából ez a fordított Écc, hogy ettől nem halottabb lesz valaki, már ahhoz képest, mint mikor még élt, de sokkal nagyobb pofájú, ahelyett, hogy olyan depi lenne, hogy eléggé öngyi.

Ja, én kopaszodom, magányos vagyok, épp kissé taknyos is, és egyre többen köszönnek csókolommal, mégse vagyok hírekbe fojtva, csak ha magam írom őket, ami nem vág a szakmámba, de ennyi erővel semmi se.

És akkor olyat mond a rádió a pesti közlekedési hírekben (amik hasznosak itt nekem, mint medvesajtnak a brummogás), hogy tizenhetedik kerületben valami van a valamelyik buszmegállóan a Kucorgó térnél. Tudja fene, ez is biztos  dzsenderlobbi, azok szoktak tereken átoperáltatni óvodásbokat, genderré, persze csak amig a Húsvét  polgármester. Addig mindenki megnézheti magát, kiábrándultnak is.

Élet, vagy lét, vagy valami hasonló?

Már megint az jutott eszembe - ez esetbe egy bunkó néniről a buszon, aki sérelmezte, hogy mertem előtte leszállni a megállóban, szóval nem fel, le... - hogy az élet egy nemi úton terjedő betegség, száz százalékos halálozási aránnyal, ami elsőre vicces volt, nyolcadszorra meg szánalmas, de ez van a közhelyesen vicceskedés tetszőleges mondásával. Ellenben viszont egy magát keresztény keresztyénnek valló szerint a Jézus nevű (valamint krisztusi foglalkozású, egykori underground influenszer) pont hogy nem nemi úton terjedt, pedig csaknem kétségtelenül élt. Ugyanis egy szent lélek által lett megáldottállapotolva egy Ács Józsefné (Marika) nevű szűz, ami remekül irodalmi módon hangzik, látszik is hogy nem egy biológus írt a bizonyos közel-keleti csodarabbiról.

És lehet ezt az isteni beavatkozás közbenjárásának látni, de szerintem meg folyton gond van azzal, ha valaki úgy tekint a munkájára, mint valami művészetre. Például gyönyörű sormintát varr a páciens hasfalára, csak épp a térdét kellett volna műteni, vagy ellenállhatatlan humorral beszél a napóleoni háborúkról kémiaórán, szóval a művészet meg a szakmázás az jobbára maradjon szét, úgy értem külön. Kivéve ha az ember megélhetési művész, de a feltételezett teremtő, az elve nem ember, a művészet meg a személyes abszolútum szintjén ugye értelmezhetetlen, avagy mi is van akkor?

Isten, ha van, nem művészkedhet, az neki túl partikuláris, az ő tudata ugye kozmikus, de közben meg nem lehet végtelen, hisz ha nem fogja át a tudata a saját létét (avagy a tudatát, nem biztos, hogy ez két külön kategória), akkor mitől mindenható? Ha meg igen, akkor az véges, de akkor meg mitől mindenható? Hogy művészkedik? Bármit? Az bármelyik posztmodern faszinak megy, akik milliókat keresnek kifordított zöldborsókonzervekről készült nyomatokkal, meg félbevágott cápák letakarásával.

Szóval a világ egyik nagy kérdése, már ha érdekes a teológia (mérsékelten az, de jobb mint a rádiós fociközvetítés, a vízállás-jelentés vagy a Blikk címlapja), hogy istennek van-e tudatalattija. Tudattalanja? Ösztönei egyáltalán. Vagy csak valami szuperszámítógépnek képzelhető el, számunkra végtelen memória-kapacitással és adatfeldolgozó képességgel?

Tudja fene, még jó, hogy annyira nem is érdekel.

Minapja lenniség a kiben

Ma van a cukorbetegség világnapja. Basszus, a cukor az betegség? Szóval hogy a cukorka a zacskóban ( a málnás) az betegségecske? Én meg a betegséggyárban dolgozom épp?

De az igazán nagy kérdés: a cukorbetegség okozhat diabéteszt? Én arra szedek gyógyszert, de ha cukorra is kell, majd keresek másik munkát, ahol nem répából gyártanak betegséges béteszt, tonnaszám, és naponta, egy darabig legalábbis amíg.

Mondjuk cukrot azt pont nem láttam még a gyárában, de ha a cukorgyár a Cukoré (Dzsordzs?), azaz ő a tulaj, akkor nem csoda hogy nem látom, biztos az irodájában ül a limuzinon szivarozva, mint egy rendes kapitalista, a százhúsz évvel ezelőtti röplapokon. Beteg egy lélek lehet, de hát a nevében van a nómen eszt ómen. Tényleg, ha Cukor az angolul Sugár, akkor Roz is, vagy csak az átmérő fele, amit a Pí Négyzet izél? Hogy kijöjjön a területe, nem a gyárnak, a betegségnek, ami a Sugárfertőzés lehet?

Annyi kínzóan bizonytalan kérdésség, hogy megyek is aludni, ha már Blekk Szándéj van, ami nekem persze szerda, de mindenki másnak kinemszarjale. Pedig még tizenharmadika is.

Törzsi fogalmatlanságok

Azt posztolta a pártvezér és kancellár fészbuk-profiljának ügyvezető igazgatója (hisz nem a felcsúti, ő nyilván csak Népsortot olvas a fészbukon, ha valaki belép neki), hogy Türk Tanács az húha, kimondottan fúde, és akkora békefórumot ácsoltak, hogy ha ma hattól nincs világbéke, az csakis a soros zsidók miatt lehet. De a türkök akik vagyünk, azok nyilván annyira békepártiak, hogy még gyanús, posztszovjet diktatúrákkal is smúzolnak, de csak akkor, ha nem maguk is azok. Mert az igazi türk, az nem sikzofrén, ám bírja a diktátorokat, szurkol a reménybeli diktátoroknak, és elnézi az erre való hajlamot, Erdogan elvtárs sokat beszélgetehetett erről  a kövér döbrögivel, aki még magán érzi százötven év török megszállását, szóval a következő disznóvágásig kurvára türk. (Ja ezek a türk tülkök, vagy hogy kell betűzve mondani, ezek főleg muszlimok, szóval ezért a cezúra, annak lehetősége, vagy hogy lesz ő még vegetáriánus, ha a hinduktól remél pénzt.)

Tényleg, mikor leszünk végre ausztrálok? Ausztrália közismerten úgyse létezik, hisz nem lehet annyi ember fejjel lefelé a Föld glóbusztekéjén, szóval annak mégis könnyebb lenne behazudnia magát a főnöknek, mint hogy explicit kijelentse,  a magyarok kipcsakok, akikről ugyan ő sem tudja, ki a faszok lehetnek, de szokott ő (a sajtószabadság nagyobb dicsőségére mintegy) nyilatkozni olyan sajtóizének, ahol esetleg visszakérdezhetnek? Na ugye!

„A jelenlevők közül nem mindenki tudja, de Magyarországon vannak kipcsakok. Sok magyarban van kipcsak vér. Ezeknek van önkormányzatuk is. És Nazarbajev elnök úr a mindenkori elnöke a magyar kipcsak törzseknek is.“

Állítólag a kunokra gondolt a szerencsétlen. De hogy akkor (2019-ben, Bakuban) azt bírta mondani, hogy a kazah diktátor a magyar kipcsakok törzseinek  mindenkori elnöke??? Ez mennyit ivott, bazmeg? És azóta is...

Szerencsemosdatás

Egyszerű lélek vagyok, csak azt csinálom bonyolultam, amit nagyon nem kéne. A jelszóm például bárhol: jelszo, a PIN-kódom 1234 (csak a telefonomon nem, az valami négy, egyáltalán nem szépen sorba rendezett szám, nem is bírom megjegyezni, úgyhogy a telefonomat hat  éve nem merem kikapcsolni), és az egyszerűség kedvéért az utcanév meg a házszám esetemben ugyanaz . 48, és nem, nem engedek belőle!

A lottószámaim ellenben: 𝝅, √2, £9.99, 2/3 és a másodfokú egyenlet megoldóképlete. Ezeket nyilván sose húzzák ki, legalább is nem ebben a tér-idő kontinuumban, és nekem épp ez a szerencsém, ugyanis egyáltalán nem lottózom. A nem lottózás pedig eleve takarékos, mert megspórol vele az ember egy adag pénzt, valamint heti egy idegeskedést, különösen ha állandó számai vannak.

Persze nem mindenki ilyen előrelátó, például Manyikámék a félemeletről nem csak hogy állandó számokkal ( a macskáik születési és halálozási sorrendje) lottóznak, de rendszeresen vesznek a postán horoszkópos sorsjegyet is. De valószínűleg az a sorsuk, hogy ne nyerjenek velük soha, pedig Manyikáné (született Lajos) a múltkor már Vízöntőset is vett, pedig szerinte  vízöntés az egy szabadkőműves szimbólum.

Márpedig Lajos negyvenhat évig volt kőműves (ebből negyvenkettőt, mint Manyika férje), és egy percre sem érezte magát szabadnak, és titkos társaságnak is csak akkor volt tagja, mikor a Jenővel titokban házi törkölyt ittak a falazás előtt, csak hogy ne egymás fejéhez vágják a téglákat, nagy életérzésükben. Mondjuk a törkölytől kicsit szabadnak érezte magát, de a valódi, jól megérdemelthez azért kellene már egy komolyabb nyeremény. A szomszédból a Vili is nyert a múltkor háromezret a Szuper Mega 2000 Euró Dzsekpoton, bár hamar kiderült, hogy az összeg nem euróban, hanem forintban értendő, mínusz adók és járulékok. Így aztán a Vili is csak egy jobb üveg bort vett belőle tudni, amit hazafelé a parkban ivott meg, hogy élete páriája ne hányjon a szemére, neheztelés végett.

Én például ezért sem lottózom. Meg mert valaki előbb utóbb biztos lenyúlná a menő számaimat, pedig nagyon trendiek. Igaz ma már nem divatos a trendi, hanem a retró az, de erről majd máskor.

fortunaweb.hu

Szakértő közönség

„Mit jelent a dollárbaloldal nyafogása és sipítozása?

A nemzeti konzultáció - az igazi demokrácia, erről ír a Századvég elemzője.“

(ismeretlen betűipari szerelő, a zorigón)

Nekem egy ilyen duma már megcsinálja a napomat előre, a "cikkre" már rá sem kattintok, elvégre meg vagyok fázva kissé, és csapot szerelek, szóval a századvégi kormányhitű megmondócég ügyeletes öltönyös-szemüveges-pösze ifjú titánjának falvédő-szövegeire már pont nincs szükségem. Nekem elég a jó érzés, hogy van ami nem változik, a valamiért politikai "elitnek" nevezett bűnszervezetben elkövetés ügyel rá, hogy minden sarokra jusson egy kurva, ez esetben minden mikrofon elé egy beszélőgép, aki egy óvodás  naivitásával és egy börtönkápó önző cinizmusával mondja fel hatszáznegyvenhatdoszor is azt a három-hat mondatot, amit mifelénk kormányzati kommunikációnak hívnak. Tévesen amúgy, ez csak bullshit, mert kommunikációnak ugyan kommunikáció, csak nem azt kommunikálja, hogy Brüsszel nem egy város, hanem egy darab szar, a Gyurcsány meg a Sátán, mi ellenben faszák vagyunk, hanem azt, hogy hülyének nézik az istenadta népet, sajnos persze nagy részben nem alaptalanul.

(Mellékszál: már második hónapja van újra buszbérletem, és nem félek használni, ha már muszáj is, ennek következtében pedig gyakran tartózkodom egy légtérben idegen emberekkel, akik jellemzően hangosak, büdösek, bunkók és hordában közlekednek - szóval nem segítenek segíteni a közepesen fejlett mizantrópiámon. Tegnap, azaz vasárnap délután egy komplett nyugdíjastalálkozóval utaztam a hetvenegyesen, azaz vagy húsz öregasszonnyal, akik a nyolcvanat még épp alulról súrolva hetvenes évekbeli szövetkezi bálnak öltöztek, viszont igen kortársnak hatóan kurvás sminkekkel. Ordítoztak egymással kedélyesen (asszem otthon már fogyott kis sütőrum), hogy ki melyik mulatós sztárt utálja, mert elhagyta a feleségét, vagy mert a ráadásban sem énekelte el az "Az én babám bugyogója Nájki" című slágert, pedig a múltkor a Lóhámlasztói falunapon még de. Aztán áttértek a politikára, hogy ezt a Prüsszel nevűt, aki talán valami nagykövet, eztet ki kéne már rúgni, mert tönkretesz minket az áskálódásának a... áskálódásával. A Soros!

Na, szóval ők azok a megingathatatlanok, akik bármit beszopnak, akiknek Bunyós Pityu a művészet, nagykanállal eszik a rántott húst, és utálják Arankát, mert egy pletykás egy némber, pedig aztán pont ő ne beszáljen, hiszen nyolcvanháromban is hogy bebaszott szilveszterkor a műszakvezetővel, aztán ki tudja mi történt a Zsiguli hátsó ülésén, szóval az ilyen ne beszéljen ki másokat... Nekik a bombás plakát már maga a Politológia haladóknak kurzus, megajánlott gyakorlati jeggyel.)

Úgyhogy a kormánypártállam nyugodtan tolhatja maga előtt a sok félagyú "szakértőt", egyrészt mert még így is okosabban a közönségüknél (amennyiben képesek az alany-állítmány valamint az egyes és többes szám egyeztetésére, sőt a legtöbb összetett mondatból is minimum döntetlennel jönnek ki), másfelől meg fiatalos trendiséggel tolják a egyujjas agyú propagandát, miközben szakértőnek lehet őket eladni. pedig csicskák, annyi szakértelemmel, mint Makó Jeruzsálemtől. Ja, és a trendi már nem divatos, a retró a divatos, szóval várhatjuk, hogy lassan megjelenjenek a megyei pártbizottságnak öltözött "szakértők" is, műszálas ingben, pörköltszaftos bajusszal, esetleg pörköltszaftos ingben, műanyag bajusszal, de a lényeg hogy a felső zsebükből lógjon ki egy fél doboz Szofi.

És nevekkel nem viccelünk, de az új generációból a kedvencem Rotyis Bálint, a Nézőpont "Intézet" "elemzője". Benne érzem az előbb emlegetett retró-vonal lehetőségét.

Az én esztétikám

Két majdnem úgy csinálok, mintha tennék valamit között, elgondolom hogy mi a művészet? Nos, a művészet intézményesített, jóformán kanonizált átverés. Hazugság, emberek! Például olvastam a múltkor, hogy volt ez a Raszkolnyikov nevű pali, akiről olvastam, hogy nem is volt igazából, de egyáltalán nem. Csak a Dosztojevszkij nevű "művész" hazudta be, és lehet hogy igazából ő volt az, csak nem merte magára vállalni.  Szóval meg kéne nézni, perbe lehetne-e fogni-e, gyilkosságért úgymond, vagy ez már elévült haló poraiban. Mert ha ő gyilkolta agyon az öregasszonyt a könyvéből (aki létezett-e lenni?), akkor az nem művészet, mert nem hazudott mikor bevallotta, csak rákente egy kitalált karakterre.

És azt is olvastam egy Nietzsche nevű nícsénél, hogy az ilyen művészek nem azért hazudnak, mert hülyék, szóval hogy ne tudnák hogyan van a mi, csak nícse szerint a csupasz igazság az csúnya. (Ezt ma már a pornóoldalak vitatják, de azok speciális eset.) Ezért festenek valami szépet, mert az emberek szépet akarnak látni, például operettet az operába. Elvégre mégis csak szebb az, hogy Hajmási Péter, meg beugrom a nagybőgőbe, mint mikor a kövér öreg néni énekel, hogy ő Júlia a Rómeóból, és neki most rossz!

Persze a beugrás is hazugság, hisz nagyon kevesen férnek bele egy nagy bőgőbe is, egy kisebbe meg szinte senki, de ez a lényeg, hogy valami vidáman szépet hazudni, és nem foglalkozni azzal, hogy lehet kimászni aztán egy nagybőgőből, a húroktól meg ilyesmi, amiktől persze már beleugrani is. De ez az a világ, ahol Piroska hülye, mert a nagymamájának néz egy hálóinges farkast, az meg rágás nélkül nyeli le őt, ruhástól. Mondom, kamu az egész, ettől mű vészesen, de nem fájdalmasan. A Hajmási Pál is ugrik, meg szépen énekel közben, ja meg táncol!

Vagy a cirkusz. Az is művészet, ha legalább tűrhetően csinálják, de fontos tudni, hogy mondjuk a bohócok nem is mindig vidámak, csak úgy csinálnak (kivéve a szomorú bohócok, meg akik a közönséget zaklatják, de lehet, hogy közbe meg pont ők röhögnek a legjobban a sminkben). A bűvészeknek nincs varázserejük, átverés amit művelnek, hiába öltöznek mágikusan vásárian. Lehet, hogy amúgy tudnának varázsolni, csak abban nem lenne semmi pláne, az már nem művészet, a bűvészet lényege, hogy közönség a csalást akarja látni, át akar verve lenni. Lenni verve... Szóval hogy át.

És a legnagyobb átverés maga az, hogy van olyan hogy művészet, úgy általában. pedig az sincs, csak művek vannak, amik dolgok, nem ideák, meg azok csinálása van, de az még mindig nem a művészet, hanem az, amitől annak gondolunk valamit. (Van ez a szó, hogy kontextus, de önmagában nem értem.) A művelet nem művészet, csak annak illúzióját okozza, hogy egy nem esztétikus példával éljek: a szarás sem létezik általában, csak a konkrét erőlködés, nyomásgyakorlás, meg a bűzös végeredmény, de általában vett szarás nincs,  időszaki kiállítást vagy világbajnokságot már nem rendeznek belőle. Legalább is remélem.

Senki nincsen?

Varga Jutka néni, a Párt Brüsszeli Ökle, mellékállásban miniszter azt nyilatkozta, hogy többet lenne a családjával, mert politikus még lehet később is, de a kölkök most kicsik. Ez igen dicséretes hozzáállás, de akkor miért is miniszter? Lehetne, mittomén jogtanácsos valami nagy multicég haza lerakatánál, jóval kevesebb kötöttség mellett, összejöhetne ott is egy kvázi-miniszteri fizu, csak ugye nem lenne az a közfigyelem, amit nyilvánvalóan élvez, mint általában a fészbukos lájkvadászok. A hatalom azért tényleg keménydrog, de még a hatalom érzete is. Hisz hiába mondja Jutka néni, hogy ő neki számára fontos a Haza szolgálatának dicsőség dolga, mikor csak a főnökét szolgálja, a pártvezér és kancellárt, és idáig miniszterkedése alkalmából eddig egyetlen önálló gondolatot nem hallottunk tőle. Pusztán felmondta az unalomig recitált kétbites kommunikációs paneleket, hogy Brüsszel rossz, ők jók, háború rossz, béke jó, négy láb jó, két láb meg...

Szóval tényleg többre menne ha jobban koncentrálna  a gyerekeire, jobban járnának vele ők is, az ország is, na nem mintha nem lenne helyette azonnal egy újabb kesztyűsbáb, nyilván sokan vannak még raktáron a Központi Káderellátóban. Na jó, lehet hogy nem olyan sokan, de néhányan biztos, talán még fideszes fülbevalójuk is van, mint például a Kösságelnökasszonnak.

De ami vicces Jutka néniben az az, hogy következetesen konzervatívnak nevezi magát. Nem merem azt írni, hogy tekinti, hisz nyilvánvalóan okos, azaz pontosan tudja, hogy az a fajta, demagógiával bőven megszórt ócska (hisz olcsó) populizmus, amit pártja és kormánya tol, az minden, csak nem konzervativizmus. De még csak nem is jobboldaliság, ők egyszerűen nem tartoznak oldalhoz, vagy ha mindenképp mondani kell valamit, akkor a felcsútisták hatalomoldaliak, de mondom, a hatalomnak már az érzete is keménydrog. Kokainnal felütve meg pláne, kérdezzék csak meg Borkai vagy Habony nertársakat.

Hányóra munka, hányóra pihegés

Holnapra, holnaputánra vagy tetszőleges napra tüntetést szervezek elém, mellém illetve a székházam helyett a reggel nyolc ellen. A reggel nyolcnak ugyanis semmi értelme. Felkelni már túl késő, reggelizni eleve értelmetlen, miközben a tízórai túl messze még, ha meg korán kelt az ember, és mondjuk hattól dolgozik, a nyolc óra az pont az a pillanat, mikor már unja az egészet, de még beláthatatlanul messze a vége. Ha meg nyolckor kezd dolgozni, az olyan, mint napok közt a hétfő, mint bonbonok közt a meglapuló ananászos, vagy mint akciós halrudacskában a csirkecsont.

Szóval tiltsuk be a reggel nyolcat, szerintem simán bele lehetne írni az alapkotmánytörvénybe, az ilyesmi módosításokat úgyis éjfél körül szokja benyújtani a Semmmilyen Zsót, reggelre el is lehetne fogadni, hogy az eddigi hattól tízig legyen folyamatosan hét óra, így ha én épp hét körül kelnék, akkor mégis csak addig alhatok, ameddig tényleg jól esik. Speciel ilyenkor fél nyolckor kelek, de az a még érvényes, rémesen elmaradott időszámítás szerint könnyen átcsúszik fél kilencbe, sőt kilencbe is, de ha eleve elmarad a nyolc, akkor ráérek majd a ma még tíz után fél nyolckor beleásítani a kávémba.

Oké, ez nem hangzik túl logikusan, leginkább mert nem az, de hát komoly filozófusok is leírták már annak kimondását, hogy az idő igenis szubjektív. Most nem tudom hogy pont melyik filozófusok, de szakállasok voltak főleg, ez majdnem biztos, persze hogy a borosta mikortól szakáll, az is egy szubjektív idea, a világ mint magánvaló a megismerő számára eleve hozzáférhetetlen. Egyszerűbben fogalmazva: legfeljebb úgy tudjuk, hogy épp nyolc, vagy fél hat van, de igazából gőzünk sincs, hogy tényleg annyi-e a merrefelé, de akkor meg mibe kerül máshogy tudni, ha már a tudat határozza meg a létet, feltéve ha az ember nem marxista. Azok hisznek az órákban, meg effélékben, hogy greenwichi középidő és hasonlók, de szerintem mindenkinek hány óra, amennyinek érzi magát szeretné. (Na ja, a magasan magvas gondolatok már ledobják a nyelv korlátainak szétfeszítését, illetve azok elgondolásának túllépését. Nagyjából.)

Trágár trigger

A betelefonálós rádióba műsorok mérsékelten szórakoztatnak, de jobb mint tucatpopra bámulni a falat, szóval azért nem úszom meg, és hát rémes, meg tanulságos, de főleg rémes. Most a kormányhitű nénik, és zavaros tekintetű bácsik ( de tényleg, a rádióban is látszott!) azon voltak agyvérzésig fölháborodva, hogy Szabó Tímea ellenzéki képviselő "kreténnek" nevezte a vadászati (de nem világ-) kiállítást. Eleve hogy képzeli egy ilyen Szabó hogy ellenzéki legyen, hát ezzel már eleve hazaáruló, tehát drogos is, és köztudottan neki gurulnak a dollárok, nem ellenére. Meg hát trágár, azaz mocskos szájú, hisz a magyar nyelv közismerten nem ismer annál trágárabb durvaságot (durvább trágárságot, esetleg drágább turvásságot) mint azt, hogy kretén.

És Ilonka néniék meg Gézabáék szerint ki kellen tiltani a parlamentből belőle, és a kövér házelnökminiszter úr, igazán kitalálhatna valami jogszabályt, hogy ezeket börtönbe, de azonnal, csak előtt mossák ki a szájukat szappannal. (Hát, ha igaz a mondás, hogy ahol könyveket égetnek, ott előbb utóbb embereket is, akkor ahol embereket szappanozni akarnak, ott előbb utóbb azt akarnak főzni belőlük. És ez utóbbi analógia azért is jogos, mert az ilonkanéniknél jellemzően nincs annyi könyv, amennyiből akár csak egy szerényebb máglyát meg lehetne rakni.)

Szóval ez a "Timike" olyan mocskosságokat beszél, hogy kretén, pedig mondhatta volna azt is hogy kibaszott, az nyilván sokkal jobban passzol a turáni magyar néplélekhez, meg a hazai parlament nem létező tekintélyéhez, de ez a luvnya akkora egy szemétláda, hogy még ezt a szívességet sem teszi meg a vértolulásra vágyó, nem olyan széles néprétegeknek.

Persze ha az ember a rádió előtt bambul, ilyenkor kedve lenne megkérdezni az aktuális, kihívásokkal küzdő betelefonálót, hogy a kretén az mióta trágárság, te faszfej, csak hogy az illető érezze a törődést, de persze én így nem beszélek. Tényleg nem, csak írok.

És erről az egészről nem tudott nem eszembe jutni a délutáni buszmegállóban üldögélő, temetői nénikommandó (krizantémmal és gyalogsági ásóval), akiknél a halottak napja olyan lehet, mint egy-egy multinál a blekfrájdéj, azaz két hetes maraton, de így a sokadik napon már fáradtak kissé, így csak rezignáltan üvöltöznek egymással, a tettlegességet hangerővel helyettesítve.

Szidták a világot úgy általában, azon belül főleg egymást, de a tételmondat azért az volt egyiküktől:

"Ezek a fiatalok olyan mocskosul beszélnek, anyjuk picsáját!"

Szóval nincs is generációs feszültség, csak feszültség van, úgy generálisan, bele a világba nekünk.

Populista muzeológia

Felújítják az Országházat, elköltözhet az "országgyűlés" - szól a hír, és jajj nekünk. Már az újságíró foglalkozású betűrakodók sem percipiálják, hogy országgyűlés nálunk nincs, legfeljebb országbábszínházban előadott országpankráció. Az országgyűlés az ugyanis valami olyasmi lenne, hogy fontos kérdéseket vitatnak meg (érvek ütköztetésével, az ország, no meg az istenadta népesség érdekei mentén), ennek nyomán törvényeket hoznak, de most az van, hogy ez egyáltalán nincs. A megszokásból pártoknak hívott véd- és dacszövetségek (valamint üzleti körök) jól eldöntik magukban, hogy nekik mi az álláspontjuk azon a héten, de akkor aztán kérlelhetetlen szigorral, később meg eufemisztikus kurvaanyázással előadják egymásnak, és annak a maroknyi mazochistának (und sajtóipari betanított munkásnak) akik ezt még nézik.

Vita nincs, érvek nincsenek, retardált tizenkét évesek szintjére fogalmazott primitív szlogenek vannak, illetve ezek egymás fejéhez vagdosása, aztán a kormánypárti szavazógép átnyom bármit is, amit a pártvezér és kancellár megrendel a százharmincvalahány bátor csicskájától, egyúttal lesöpör mindent, amit az ellenzéki biodíszletek esetleg benyújtanak, nem mert azok eleve szarok, hanem mert megtehetik.

Azaz a Országház falai között végzett tevékenységek parlamentarzimust nyomokban sem tartalmaznak, így aztán nincs olyan "országgyűlés" ami onnan elköltözhetne. Ettől persze még nyugodtan kibaszhatnák a kétszáz léhűtőt valami városszéli irodaházba, úgyis nagy nekik ez a mostani, barokkosan neogót kvázi-katedrális, úgy fizikailag, mint szimbolikusan.

Ebből bazi nagy házból - ami már építésekor is egy kissé giccses díszlet volt leginkább - meg csinálhatnának valami rendes múzeumot, elvégre például a bécsi Kunsthistorisches is főleg aranyozott cukormáz belülről, azt' mégis világraszóló gyűjteményük van. Na, valami ilyesmit nálunk is össze lehetne a hozni, asszem a Szépművészeti gyűjteményének egy jelentős része is raktárakban porosodik, a Nemzeti Galériának is hányatott a sorsa, plusz két-három stadion árából azért elég sok jó műalkotás jönne ki. Plusz a valamiért szentnek nevezett koronát is ott lehetne hagyni, mert ahogy egy köztársaság parlamentjében semmi, de tényleg semmi keresnivalója, úgy egy köztársaság múzeumában már pont a helyén lenne. (Ahogy évtizedekig a helyén is volt a Nemzeti Múzeumban).

A képviselők (akik pusztán magukat, meg a főnökeiket képviselik) meg menjenek a picsába.

A bécsi Szépművészeti (wien.info), és a pesti Közgyalázati (owl.hu)

Noném et Ország

Bájersó Zsót sóműsorában mondta a Smittmária alakú régebben még történész, hogy a németek akkora Amerika-csicskák, hogy Németország már nincs is. Ha nincs hát nincs, nekem nem hiányzik, bár él arra pár ismerősöm, de ők meg biztos tudnak angolul, ha csicskulni kell az amerikaiakhoz főleg, Magam meg egyszer jártam Németországban, bár lehet hogy Hollandia volt, a fene se emlékszik már rá, de az biztos, hogy németül beszéltek ott Koppenhágában, mer' nem értettem. (Mondjuk ezzel voltam így párszor Angliában is, szóval valószínű, hogy London csak részlegesen Anglia, Brixton meg mondjuk Londont is csak nyomokban tartalmaz, főleg piros emeletes buszok formájában.)

Nade a németek. Az itten nagy követük (biztos van egy kisebb is tartalékban, de ő rendszerint nem nyilatkozik) felhítta a férjét neki, hogy ott Berlinben hogy látszik a dolog, megvan-e még a körülötte ország, aminek elvileg a fővárosa. A pasi meg azt mondta hogy ja, sőt még embereket is lát az utcán, akik épp nem fosztogatnak, hanem sétálnak, kávéznak meg ilyenek, ami elég szép teljesítmény egy nem létező ország lakosaitól. Nekik biztos nem szóltak még, a Bájersóék, ami szintén nem csoda, elvégre a bájerek fővárosa München, szóval szarnak ők arra, ha a hülye berliniek szerint mégse szűnt meg Németország.

És jut eszembe, az Egybesült Kirájságban sincs még anarchia, pedig pár napja múlt épp negyvenöt éve, hogy a Sex Pistols (korabeli magyar kommentárokban: A Hat Pisztoly együttes) első, és lényegében egyetlen nagylemezén megígérte az ottani munkásosztálynak, aki azóta is csak a láncait veszíti, de legalább már nincs királynő. (Mondhatni egy királynő nélküli királynőség van, ez a Károly ez nem eléggé uralkodós, vagy csak szerintem öregedett Horthyvá az egykori velszi herceg?)

És akkor most direkt nem az eredeti, de egy elég régi feldolgozás a Megadeth jó korszakából:

Hiánygazdaság

A kovidvírus koronajárványa miatt egy csomó munkás már inkább be se megy dolgozni az egyik legnagyobb kínai Ájfon-sütödébe, ahol Ájfonokat szerelnének össze, de sokan most inkább mégse. A cég meg aggódik, hogy mi lesz akkor most, pont a karácsonyi Blekfrájdéj előtt tudnak csak 10-30 százlékkel kevesebb ájfont szerelni (préselni, nyomtatni, gyorsfagyasztani, vagy ami azokkal tesznek szokni), avagy a sárga kínaiak tönkreteszik a nyugatiak Fehér Karácsonyát. Ha ez így megy tovább, már elég műfenyőt se fognak gyártani, és akkor mit hánynak le szaloncukros sütőrummal a jól megérdemelt háziasszonyok, és frusztrált családapák, akik nem tudják rendesen befaragni a műfenyő fémszárát a talpba, de már szenteste előestéjén véreznek majd.

Meg hát az ájfon úgy kell nekünk, mint kenyérnek a vajas felére esés, ájfon nélkül a modern ember féllábú bicikli, én például mindig tiszta depis vagyok, mikor karácsonykor nem kapok új ájfont. (És igen, ez megy már negyven valahány éve, én már akkor sem kaptam ájfont, amikor még föl sem volt találva, hogy boltban árulják a még nem ismert webes interneten.)

De tényleg, most ki nem szarja le, hány százalékkal kevesebb nélkülözhető divatkütyüt gyártat valami, lényegéből adódóan geciségre optimalizált multi Ázsia olcsómunkaerő-övezetiben? Valóban lényegi probléma ez nekünk, az itt és mostba vetettség szorongásai közepette? Aggódnivalónak ott van mindjárt maga a járvány, aztán az infláció, a háború a szomszédban, a bunkó szomszédok a lépcsőházban, a demokráciát lassan nyomokban sem tartalmazó rezsim a fejünk felett (biztos allergiások a népfelség elvére), plusz nőtt valami fájós hupli az orromon, igaz azóta elmúlt. Szóval lassan már csak a  szokásos sötét kilátástalanság, azaz az alapbeállítás volt a helyzet, erre jön ez az ájfonos hír, csak hogy elrontsa a napomat.

Mer' ugye sose nem volt ájfonom egyáltalán, de mi lesz ha legközelebb kókuszos csokit nem gyártanak majd  a brüsszeli háborús atombombák miatt? Igaz, most se nagyon veszek, de csak mert nincs pénzem, ami egész más helyzet, mintha nem is lehetne kapni. Az jobban belém taposna, mármint lelkileg, fizikailag csak jót tesz, ha nem zabálok csokit.