Szakértő közönség

„Mit jelent a dollárbaloldal nyafogása és sipítozása?

A nemzeti konzultáció - az igazi demokrácia, erről ír a Századvég elemzője.“

(ismeretlen betűipari szerelő, a zorigón)

Nekem egy ilyen duma már megcsinálja a napomat előre, a "cikkre" már rá sem kattintok, elvégre meg vagyok fázva kissé, és csapot szerelek, szóval a századvégi kormányhitű megmondócég ügyeletes öltönyös-szemüveges-pösze ifjú titánjának falvédő-szövegeire már pont nincs szükségem. Nekem elég a jó érzés, hogy van ami nem változik, a valamiért politikai "elitnek" nevezett bűnszervezetben elkövetés ügyel rá, hogy minden sarokra jusson egy kurva, ez esetben minden mikrofon elé egy beszélőgép, aki egy óvodás  naivitásával és egy börtönkápó önző cinizmusával mondja fel hatszáznegyvenhatdoszor is azt a három-hat mondatot, amit mifelénk kormányzati kommunikációnak hívnak. Tévesen amúgy, ez csak bullshit, mert kommunikációnak ugyan kommunikáció, csak nem azt kommunikálja, hogy Brüsszel nem egy város, hanem egy darab szar, a Gyurcsány meg a Sátán, mi ellenben faszák vagyunk, hanem azt, hogy hülyének nézik az istenadta népet, sajnos persze nagy részben nem alaptalanul.

(Mellékszál: már második hónapja van újra buszbérletem, és nem félek használni, ha már muszáj is, ennek következtében pedig gyakran tartózkodom egy légtérben idegen emberekkel, akik jellemzően hangosak, büdösek, bunkók és hordában közlekednek - szóval nem segítenek segíteni a közepesen fejlett mizantrópiámon. Tegnap, azaz vasárnap délután egy komplett nyugdíjastalálkozóval utaztam a hetvenegyesen, azaz vagy húsz öregasszonnyal, akik a nyolcvanat még épp alulról súrolva hetvenes évekbeli szövetkezi bálnak öltöztek, viszont igen kortársnak hatóan kurvás sminkekkel. Ordítoztak egymással kedélyesen (asszem otthon már fogyott kis sütőrum), hogy ki melyik mulatós sztárt utálja, mert elhagyta a feleségét, vagy mert a ráadásban sem énekelte el az "Az én babám bugyogója Nájki" című slágert, pedig a múltkor a Lóhámlasztói falunapon még de. Aztán áttértek a politikára, hogy ezt a Prüsszel nevűt, aki talán valami nagykövet, eztet ki kéne már rúgni, mert tönkretesz minket az áskálódásának a... áskálódásával. A Soros!

Na, szóval ők azok a megingathatatlanok, akik bármit beszopnak, akiknek Bunyós Pityu a művészet, nagykanállal eszik a rántott húst, és utálják Arankát, mert egy pletykás egy némber, pedig aztán pont ő ne beszáljen, hiszen nyolcvanháromban is hogy bebaszott szilveszterkor a műszakvezetővel, aztán ki tudja mi történt a Zsiguli hátsó ülésén, szóval az ilyen ne beszéljen ki másokat... Nekik a bombás plakát már maga a Politológia haladóknak kurzus, megajánlott gyakorlati jeggyel.)

Úgyhogy a kormánypártállam nyugodtan tolhatja maga előtt a sok félagyú "szakértőt", egyrészt mert még így is okosabban a közönségüknél (amennyiben képesek az alany-állítmány valamint az egyes és többes szám egyeztetésére, sőt a legtöbb összetett mondatból is minimum döntetlennel jönnek ki), másfelől meg fiatalos trendiséggel tolják a egyujjas agyú propagandát, miközben szakértőnek lehet őket eladni. pedig csicskák, annyi szakértelemmel, mint Makó Jeruzsálemtől. Ja, és a trendi már nem divatos, a retró a divatos, szóval várhatjuk, hogy lassan megjelenjenek a megyei pártbizottságnak öltözött "szakértők" is, műszálas ingben, pörköltszaftos bajusszal, esetleg pörköltszaftos ingben, műanyag bajusszal, de a lényeg hogy a felső zsebükből lógjon ki egy fél doboz Szofi.

És nevekkel nem viccelünk, de az új generációból a kedvencem Rotyis Bálint, a Nézőpont "Intézet" "elemzője". Benne érzem az előbb emlegetett retró-vonal lehetőségét.