Hiánygazdaság

A kovidvírus koronajárványa miatt egy csomó munkás már inkább be se megy dolgozni az egyik legnagyobb kínai Ájfon-sütödébe, ahol Ájfonokat szerelnének össze, de sokan most inkább mégse. A cég meg aggódik, hogy mi lesz akkor most, pont a karácsonyi Blekfrájdéj előtt tudnak csak 10-30 százlékkel kevesebb ájfont szerelni (préselni, nyomtatni, gyorsfagyasztani, vagy ami azokkal tesznek szokni), avagy a sárga kínaiak tönkreteszik a nyugatiak Fehér Karácsonyát. Ha ez így megy tovább, már elég műfenyőt se fognak gyártani, és akkor mit hánynak le szaloncukros sütőrummal a jól megérdemelt háziasszonyok, és frusztrált családapák, akik nem tudják rendesen befaragni a műfenyő fémszárát a talpba, de már szenteste előestéjén véreznek majd.

Meg hát az ájfon úgy kell nekünk, mint kenyérnek a vajas felére esés, ájfon nélkül a modern ember féllábú bicikli, én például mindig tiszta depis vagyok, mikor karácsonykor nem kapok új ájfont. (És igen, ez megy már negyven valahány éve, én már akkor sem kaptam ájfont, amikor még föl sem volt találva, hogy boltban árulják a még nem ismert webes interneten.)

De tényleg, most ki nem szarja le, hány százalékkal kevesebb nélkülözhető divatkütyüt gyártat valami, lényegéből adódóan geciségre optimalizált multi Ázsia olcsómunkaerő-övezetiben? Valóban lényegi probléma ez nekünk, az itt és mostba vetettség szorongásai közepette? Aggódnivalónak ott van mindjárt maga a járvány, aztán az infláció, a háború a szomszédban, a bunkó szomszédok a lépcsőházban, a demokráciát lassan nyomokban sem tartalmazó rezsim a fejünk felett (biztos allergiások a népfelség elvére), plusz nőtt valami fájós hupli az orromon, igaz azóta elmúlt. Szóval lassan már csak a  szokásos sötét kilátástalanság, azaz az alapbeállítás volt a helyzet, erre jön ez az ájfonos hír, csak hogy elrontsa a napomat.

Mer' ugye sose nem volt ájfonom egyáltalán, de mi lesz ha legközelebb kókuszos csokit nem gyártanak majd  a brüsszeli háborús atombombák miatt? Igaz, most se nagyon veszek, de csak mert nincs pénzem, ami egész más helyzet, mintha nem is lehetne kapni. Az jobban belém taposna, mármint lelkileg, fizikailag csak jót tesz, ha nem zabálok csokit.