A betelefonálós rádióba műsorok mérsékelten szórakoztatnak, de jobb mint tucatpopra bámulni a falat, szóval azért nem úszom meg, és hát rémes, meg tanulságos, de főleg rémes. Most a kormányhitű nénik, és zavaros tekintetű bácsik ( de tényleg, a rádióban is látszott!) azon voltak agyvérzésig fölháborodva, hogy Szabó Tímea ellenzéki képviselő "kreténnek" nevezte a vadászati (de nem világ-) kiállítást. Eleve hogy képzeli egy ilyen Szabó hogy ellenzéki legyen, hát ezzel már eleve hazaáruló, tehát drogos is, és köztudottan neki gurulnak a dollárok, nem ellenére. Meg hát trágár, azaz mocskos szájú, hisz a magyar nyelv közismerten nem ismer annál trágárabb durvaságot (durvább trágárságot, esetleg drágább turvásságot) mint azt, hogy kretén.
És Ilonka néniék meg Gézabáék szerint ki kellen tiltani a parlamentből belőle, és a kövér házelnökminiszter úr, igazán kitalálhatna valami jogszabályt, hogy ezeket börtönbe, de azonnal, csak előtt mossák ki a szájukat szappannal. (Hát, ha igaz a mondás, hogy ahol könyveket égetnek, ott előbb utóbb embereket is, akkor ahol embereket szappanozni akarnak, ott előbb utóbb azt akarnak főzni belőlük. És ez utóbbi analógia azért is jogos, mert az ilonkanéniknél jellemzően nincs annyi könyv, amennyiből akár csak egy szerényebb máglyát meg lehetne rakni.)
Szóval ez a "Timike" olyan mocskosságokat beszél, hogy kretén, pedig mondhatta volna azt is hogy kibaszott, az nyilván sokkal jobban passzol a turáni magyar néplélekhez, meg a hazai parlament nem létező tekintélyéhez, de ez a luvnya akkora egy szemétláda, hogy még ezt a szívességet sem teszi meg a vértolulásra vágyó, nem olyan széles néprétegeknek.
Persze ha az ember a rádió előtt bambul, ilyenkor kedve lenne megkérdezni az aktuális, kihívásokkal küzdő betelefonálót, hogy a kretén az mióta trágárság, te faszfej, csak hogy az illető érezze a törődést, de persze én így nem beszélek. Tényleg nem, csak írok.
És erről az egészről nem tudott nem eszembe jutni a délutáni buszmegállóban üldögélő, temetői nénikommandó (krizantémmal és gyalogsági ásóval), akiknél a halottak napja olyan lehet, mint egy-egy multinál a blekfrájdéj, azaz két hetes maraton, de így a sokadik napon már fáradtak kissé, így csak rezignáltan üvöltöznek egymással, a tettlegességet hangerővel helyettesítve.
Szidták a világot úgy általában, azon belül főleg egymást, de a tételmondat azért az volt egyiküktől:
"Ezek a fiatalok olyan mocskosul beszélnek, anyjuk picsáját!"
Szóval nincs is generációs feszültség, csak feszültség van, úgy generálisan, bele a világba nekünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése