Na jó, nem az a nem úgy van az, hanem hogy szerelem a fürdőszobai csapot, ha már vettem hozzá pótalkatrészt, de a tenyerem az izzad tőle, de nem romantikus értelemben. Az úgy vett szerelem az elkerül, illetve elhagyott, illetve csak annak az alanya hagyott el, pedig szeretek szerelmesnek lenni, és eléggé utálom a nosztalgiát, de hát csak ez maradt, meg a régi képek, emlék jelleggel. De ennyit a házimunkáról, és a vízvezeték-szerelés művészetéről.
Ami viszont tényleg itt van az az advent, ami - a vonatkozó bizonytalan irodalmi források szerint - még mindig valami a Hargitán, és fő funkciója, hogy kijelölje a karácsonyi bevásárlás kampánya rajtvonalának kezdetét, szimbolikus jelleggel persze, mert a rendes karácsonyi vásár az ősi, több éves hagyományok szerint október végén indul.
De ilyenkor minden rohadt reggeli tévéműsorban (két dollárbaloldalozás, brüsszelezés és VV Kiafaszomozás között) az adventikoszorú-trendekről értekeznek életunt háziasszonynak látszó wannabe temetkezési vállalkozók (náluk pörög jól a virág- és a koszorú-biznisz), meg díszkivilágítanak korántsem indokolatlanul posztszovjet, ám már EU-s pénzből térkövezett, javarészt bezárt boltokat tartalmazó sétálóutcákat. Már ahol persze, de nálunk például naná, elvégre fideszes az örökös polgármester, és olyan nincs hogy a szankciók miatt ne basszanak a főtérre egy négy emelet magas, frissen legyilkolt örökzöldet, hat tonna LED-del leöntve. Meg hát valóban nincs is szebb, mint egy sötétedés után leginkább tök néptelen főutca hányásnarancssárga fényárban úsztatása.
Idén azonban végre láttam valamit, ami tetszene is, ha nem lennék egy életunt, mizantróp barom, illetve ha jelentene még bármit is a karácsony, azon kívül, hogy olyankor még szarabb magányosnak lenni. De a karácsony évek óta nem jelent az égvilágon semmit, van némi jóképet vágás anyáméknál, azt' annyi, de a régenmindenjobbvolt-paradigma jegében nincs már családi karácsony, de hát így jár az ember, ha nincs családja hozzá.
Fú, megint kezdek átmenni elszabadult panaszfalba, pedig csak alváshiányos vagyok, és kissé éhes, és ilyenkor egy meleg, családi tűzfészekben is szplínesebb lennék az átlagnál, pedig az sem csekély.
Nade, ami tényleg majdnem tetszett, mikor tegnap este nekibuszoztam a zsinórban hetedik, és egy időre utolsó éjszakai műszaknak (a következő ilyen hetes trip pont karácsonykor lesz):
A világunk alapvetően megérett a pusztulásra, de néha úgy érzem, egy kicsit még ráér a dolog, még ennék egy pizzát, de már nem várok egy új sorozatot sem. Viszont újra olvasok szépirodalmat, ami a vég kezdetének vége, egyben a múltba fordulás büntetőjogi tényállása, középmagas élvezeti értékkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése