Aszongyák hogy hol itt a válság, "Rekordokat döntött a pénteki Black Friday". De tudjuk, hogy a blekkfrájdéj az egy héttől egy hónapig terjedő bűnszervezetben elkövetés, szóval mi van a csütörtöki frájdéjjel, vagy a szombatival, az eléggé black-e, vagy e-nem?
Mert most vagy arról van szó, hogy mindenki hülye (ez lenne ugye az alapállapot), és úgy költi a pénzt, mintha az épp menne ki a divatból, vagy komolyan gondolja, hogy úgysem lesz holnap, de akkor ma még 6D-ben megnézzük a Vaspókember megdugná Szörnyellát 2. rendezői változatát, mert e nélkül már nem csak élni, de halni se érdemes. Élsz vagy halsz-e, az amúgy is mindegy, élszés és halszás úgyszólván semmi ahhoz képest, ha megveheted a háromszázezres mobilt kétszázötvenért úgy, hogy csak egész keveset kell érte verekednek luxusfeleségre vágyú jómunkásemberekkel.
Értem én hogy fogyasztói társadalom, mindannyian benne vagyunk, de nem egyformán. Én is veszek néha drága sajtot, csak mert megkívánom, a hónap végéig meg úgyse elég a pénzem, de például egy bármilyen kütyü már nagyon régen nem hoz lázba. Valahogy a szűkösködő semmittevést többre tartom, mint a felesleges cuccokért agyvérzésig taposást, de persze én vagyok az, aki titokban egy lakókocsiban szeretne élni, mert annál jobb neki, minél kevesebb tárgyi dolga van. Azaz minél kevesebb miatt kell aggódnia, asszem Heidegger használta erre a gond szót, vagyis hogy minél kevesebbre kell gondot viselnem, annál jobb. A világ nagyjából elvan nélkülem, a blekkfrájdéjokkal meg a rádiós tucatpoppal, az ezerhatszáz fészbuk-ismerőssel, meg a félelemmel, hogy kimarad valamiből.
Én a legtöbbször attól félek, hogy benne leszek valamiben, lehet hogy anno tényleg buddhistának kellett volna állnom. De ma már kételkedem a szekpszisben is. Vagy nem?
Mindegy, megyek dolgozni este, hisz úgy szép a szombat-vasárnap, ha éjszakai műszak koronázza. Black Weekend, basszameg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése