Élet, vagy lét, vagy valami hasonló?

Már megint az jutott eszembe - ez esetbe egy bunkó néniről a buszon, aki sérelmezte, hogy mertem előtte leszállni a megállóban, szóval nem fel, le... - hogy az élet egy nemi úton terjedő betegség, száz százalékos halálozási aránnyal, ami elsőre vicces volt, nyolcadszorra meg szánalmas, de ez van a közhelyesen vicceskedés tetszőleges mondásával. Ellenben viszont egy magát keresztény keresztyénnek valló szerint a Jézus nevű (valamint krisztusi foglalkozású, egykori underground influenszer) pont hogy nem nemi úton terjedt, pedig csaknem kétségtelenül élt. Ugyanis egy szent lélek által lett megáldottállapotolva egy Ács Józsefné (Marika) nevű szűz, ami remekül irodalmi módon hangzik, látszik is hogy nem egy biológus írt a bizonyos közel-keleti csodarabbiról.

És lehet ezt az isteni beavatkozás közbenjárásának látni, de szerintem meg folyton gond van azzal, ha valaki úgy tekint a munkájára, mint valami művészetre. Például gyönyörű sormintát varr a páciens hasfalára, csak épp a térdét kellett volna műteni, vagy ellenállhatatlan humorral beszél a napóleoni háborúkról kémiaórán, szóval a művészet meg a szakmázás az jobbára maradjon szét, úgy értem külön. Kivéve ha az ember megélhetési művész, de a feltételezett teremtő, az elve nem ember, a művészet meg a személyes abszolútum szintjén ugye értelmezhetetlen, avagy mi is van akkor?

Isten, ha van, nem művészkedhet, az neki túl partikuláris, az ő tudata ugye kozmikus, de közben meg nem lehet végtelen, hisz ha nem fogja át a tudata a saját létét (avagy a tudatát, nem biztos, hogy ez két külön kategória), akkor mitől mindenható? Ha meg igen, akkor az véges, de akkor meg mitől mindenható? Hogy művészkedik? Bármit? Az bármelyik posztmodern faszinak megy, akik milliókat keresnek kifordított zöldborsókonzervekről készült nyomatokkal, meg félbevágott cápák letakarásával.

Szóval a világ egyik nagy kérdése, már ha érdekes a teológia (mérsékelten az, de jobb mint a rádiós fociközvetítés, a vízállás-jelentés vagy a Blikk címlapja), hogy istennek van-e tudatalattija. Tudattalanja? Ösztönei egyáltalán. Vagy csak valami szuperszámítógépnek képzelhető el, számunkra végtelen memória-kapacitással és adatfeldolgozó képességgel?

Tudja fene, még jó, hogy annyira nem is érdekel.