A 13-as busz

Utaztam ma reggel a buszon, egy amolyan „mise fog történni” járton, ahol rajtam kívül szinte kizárólag bongyorított hajú , szemüveges nénik utaztak, rengeteg smukkal és decens molyirtószaggal körítve. Nyilván misére mentek, gondolom a helyi Kossuth térre a helyi székesegyházba (ami kicsit olyan mintha szürke kartonpapírból hajtogatták volna, bár a belső tér azért menti a helyzetet), és közben remekül beszélgettek. Illetve – letudva hogy kinek mi baja van, melyik orvosnál járt a héten – inkább pletykáltak, egyikük például látta azt a kék sapkás nőt egy tévéreklámban, de nem a „kaposon” (ez nyilván a helyi tévét jelentette), hanem az általánoson. Ez az „általános” még lehetett volna valamelyik kereskedelmi csatorna is, de később „királynak” is minősítette, felteszem a királyi helyett, mely az állami propagandacsatorna eposzi jelzője már régen.

És innen már jött is a szokásos maszlag, a helyi rózsadomb leharcolt nénijei szidták kicsit a lusta tanárokat, akiknek büdös a munka, rettegtek egy lendületeset a beözönlő araboktól (kitérve egy lehetséges endlösung mikéntjére is), aztán visszakanyarodtak a szomszédasszonyhoz, aki már megint nem jön misére, és akkor most vagy beteg, vagy csak ilyen lusta, romlott nőszemély, mondjuk kinéznék belőle.

Hát istenem, mondanám stílszerűen, van ez a típus, ismerjük irodalmi élményeinkből, de majd fél órán át élőben hallgatni, az azért más minőségű élmény. Ezekről a nénikről még megsaccolni sem tudtam, mit csinálhattak aktív korukban, egyneművé koptatta őket az idő, meg az egyre inkább rájuk záródó világ. Nekik az „általános” tévécsatorna a világ közvetítője, meg a plebános úr prédikációja (nem is beszélve a pispek úrról, aki még egy európai kalifátusról is képes viccesen értekezni), ők azért lelkesednek, és attól félnek, amit innen hallanak.A világ számukra az állami tévé képernyőjén, a boltban, az orvosi váróban, no meg a  tizenhármas buszon történik, ebből már egy kerek egész világkép lehet. Mondjuk sokaknak ennél sokkal kevesebből is.

Itt van az értelme a kormány nagy médianyomulásának, meg a történelminek kinevezett egyházakkal való smúzolásának, mert sokan vannak, akiknek elég egyféle kép, akik már nem vesznek internetet, nem is tudják hol lehet olyat kapni. Tudják viszont kit kell szeretni, kit kell utálni, és legfőképp azt, kire kell szavazni.