2016. április 15., péntek

Hallgató konzervek

Szegeden akcióztak egyet a Konzervatív Hallgatók, számomra már a nevük is fából vaskarika. Nyilván bennem van a rendszerhiba, de egy egyetemista nekem ne legyen konzervatív, legyen magas szabadságfaktorú potenciális lázadó, legyen szarokbele-mentalitású link, csak nyakig gombolt konzervatív ne legyen. (Egy évfolyamtársra emlékszem, aki aktatáskával és nyakkendőben járt egyetemere, legközelebb mint kádéenpés képviselőt láttam viszont, most is valami fideszes kádertemetőben nem hagyják az út szélén, de hogy pont hol, arra lusta vagyok rákeresni, nem igazán érdekel.)

Mondjuk ezeknek a konzervatív hallgatóknak van egy kis nyilas stichje is, a belinkelt cikkben is van egy link ehhez (Hajrá intertextualitás, hajrá intertextuálisok! – bár ilyeneket a derék konzervatívoknak ne mondjunk, ha véletlenül nem bölcsészek ezt is valami szexuális devianciának veszik), Szegeden meg épp a melegbarát helyeket jelölő matricákat matricázták át, egy áthúzott 1968-al. Hogy ezzel mit akartak mondani, az szerintem nekik sem teljesen tiszta, gondolom a felcsúti ez irányú eszmetörténeti kirohanásait veszik alapul, kár hogy a vezír is csak nemzeti sportot olvas, ’68-ból meg szinte semmit sem ért, legalább is úgy húsz éve. Előtte meg gondolhatott a csehszlovák intevencióra, a hazai új gazdasági mechanizmusra, Párizsból meg annyi maradt neki, hogy van ez a Cohn-Bendit nevű 68-as diákvezér, aki mostanában nagyon támadta őt az Európai Parlamentben, és ez neki fájt.

A 68-asok amúgy igazi diákok voltak, olyanok amilyenek a maiak nem bírnak lenni (hiába ezek a mai fiatalok...), mi sem voltunk, én kétszer tüntettem összesen a kilenc (!) fősulis-egyetemi év alatt, egyszer a tandíj ellen, egyszer meg a drogtörvény szigorítása ellen, de aztán később fizettem a tandíjat, a sört meg sosem akarták betiltani.

De ma, a lázadás  fájó hiányának idején (milyen jó regénycím lenne: A lázadás aszálya – valami önmarcangoló, posztmodern, önmagába térő szöveget képzelnék el hozzá) sem életszerű egy konzervatív hallgató, egy falkányi meg pláne nem. Jobbikos az igen, a szörnypárt eleve az egyetemi fiúvécék bűzös félhomályából kúszott elő (rendezte: David Cronenberg), és mint kiderül, ezek a KH-csávók is a rosszabbik jobboldal hóna alól másztak elő. (De mi az a hón? Ami alatt.)

Kiterjedt hallgatói és oktatói tapasztalataim alapján a normál eloszlású egyetemista populáció másféle törésvonalak mentén tagolódott: lógós/stréber, piás/füves, elektro/akusztik, fradi/újpest és hasonlók.  A konzervatív meg amolyan csodabogár volt ebben a közegben. És nem azért mert liberális véleménydiktatúra lett volna (pedig igen szép kifejezés, kár hogy baromság), inkább csak szabadság, meg az igény rá.

Vagyis a mai konzervatív (tényleg konzervatív) egyetemisták szerintem valamiféle rendszerhiba tünetei, tessék inkább forradalmilag világmegváltani jól, de ne a rosszabik irányba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése