Röhög a vakbelünk

A nap hülye híre – egy túlórával súlyosbított nap végén – hogy Bono (az U2 énekese –tényleg ő igazi unikum, összesen hat betűvel leírható a neve és a zenekara, Paul David Hewson-ról meg úgyse tudja senki hogy kicsoda) azt javasolta, humoristákat küldjenek sz iszlám állam ellen, mert ha a nyugat erőszakkal reagál, akkor az ő  nyelvüket beszéli.

Szerintem meg épp az a lényeg, hogy értsenek belőle, vagyis bizonyos mértékig az ő nyelvüket kell beszélni. Agyhalott terroristákat, akik deklaráltan tömeggyilkosságokkal foglalkoznak hivatásszerűen, apró  darabokra kell bombázni (ha már nem robbantják fel magukat a sivatagban, ugye), az szerintem nem opció, hogy majd Chris Rock-on halálra röhögik magukat, bár mostanában a pasas annyira formán kívül van, hogy lehet a humorát büntetésre is használni.

Ahogy talán Sacha Baron Cohenét is, a legutóbbi filmje óta ha nehezet vacsorázom, mindig félek kicsit, hogy több vödörnyi elefántspermával fogok álmodni (nyilván egy gyökér focilumpen üldözne vele valahol a pampákon), de benne is ott  lehetőség, hogy lesz ez még jobb is. Vagyis Bonoval ellentétben én nem küldeném az említett humoristákat a dzsihádistákra, hisz kinek hiányozna egy adag halott komikus, még akkor is, ha esetleg viccesen végeznének velük.

Mert persze jelentős közhely, hogy a humor az mekkora fegyver, de nekem valahogy egy diktátor sem jut eszembe, akit ezek győztek le. Chaplin Diktátorán jót röhögött Amerika, de a hitleráj eltiprásához kellett egy háború, a szövetséges csapatokkal meg a vörös hadsereggel, sőt a jenkiknek meg az angoloknak még Sztálinnal is ki kellett egezniük, mert ugye a nácik ellen akár az ördöggel is. (Jut eszembe, Cohen is megcsinálta a maga Diktátorát, azt’ semmi sem változott tőle, miként végül Szaddám Husszeint sem Leslie Nilsen döntötte meg, pedig azt megnéztük volna.)

Szóval a popsztárok csináljanak inkább popsztáros dolgokat (popot mondjuk), és ne akarják megváltani a világot. Még Bono se, neki amúgy is túl régi becsípődése már ez protomessiás-imidzs. Én mindenesetre megyek pihenni, relaxációként pedig beindítom a világ valaha volt legjobb videoklipjét:

Az iszlám állam (szándékosan kisbetűvel, ha még nem említettem volna) ellen talán nem jó, de egy kisebb banánköztársaságban az iszákos és paranoid El Presidente jó eséllyel kaphat agyérgörcsöt a négy órás(!) változattól.