Boldogságipar

Mindig kutyasétáltatás közben teszem a legjobb felfedezéseket, a napokban például megláttam egy plakátot, egy Bagdi Bella nevű „életmódfejlesztő énekesnő” koncertjét promózta, és hát eléggé megakadtam rajta. Az odáig oké, hogy van egy sajátos ezo-boldogságipar, és annak serény szakmunkásai, akik köbméterszám gyártják az instant bölcsességeket, meditációs zenéket és árulják az online megvilágosodást, de a motivációs koncert mint műfaj szerintem új dolog.

Úgyhogy meg is néztem  művésznő magáról elnevezett honlapját, és persze pont olyan mint vártam, a teljes kontent felfűzhető az „ezoanyu unatkozik” tematikára, a fejlécen rögtön valami népművészeti motívum repül a fénybe, reméljük nem esik baja.

Gondoltam majd belehallgatok a dalaiba, de csak egyet sikerült befogadnom, ebben arról értekezik, hogy deszépazélet dejóhogyélek, közben meg a klipben állóképeket látunk, ahogy emberek kitárt krral örülnek a Napnak valami gabonaföldön. (Parasztok voltak nyilván, ősi napkultusszal leöntve.) Na, én itt abba is hagytam az életmű tanulmányozását, ha olcsó szintialapokra gügyögő nőszemélyeket akarok hallgatni, majd átkapcsolok a Muzsika TV-re, azokon legalább röhögni is lehet, nem csak sajnálkozni.

De ha már lehet valaki életmódfejlesztő énekesnő, akkor nyilván lehet életmódfejlesztő ruházati eladó, életmódfejlesztő hidegburkoló, esetleg halálmódfejlesztő hentes és mészáros. Vagy nyithat depresszív cukrászdát, lehangoló és csúnya süteményekkel, ebből a sok keep smiling boldogságiparos műszempilla-motivátorból előbb-utóbb úgyis elege lesz a publikumnak (pláne ha ilyen színvonalon teljesítenek), és akkor itthon is igazán divatba jön a halloween. A közeljövő a skandináv darabolós black metálé lesz, ha szerencsénk van.