A törzsutas

Múmia néni minden hajnalban első a buszmegállóban, mindenkit megelőzve láncdohányzik a Dohányozni tilos feliratú tábla alatt. Nem az ő hibája, a táblát szimplán a szemetes-hamutartó kombó fölé szerelték, ő meg nem dobja el csak úgy a csikket, nem köztisztasági okokból, pusztán utálja a hajléktalanokat, ne szedegessen csikket a járdáról valaki, aki szakállas és büdös. Múmia néninek amúgy olyan szájszaga van a cigitől, hogy elülnek mellőle a buszon, a környékbeli  növények pedig elkeseredetten próbálnak visszabújni a földbe.

Múmia néninek meghatározhatatlan a kora, a nikotin nem végzett félmunkát arcán és hangszálain, de legalább azt sem lehet tudni, hol dolgozik, sosem szál le ugyanott a buszról két egymás utáni nap. Alkalmi beszélgetőtársaival a munkája kapcsán sokszor emleget valami szalagot, de hogy virágot köt vagy traktort szerel össze, az mindeddig homályban maradt.

Igyekszik trendi lenni, a farmerdzsekihez neonzöld Rebok edzőcipőt húz, de a táska helyett hordott szatyrára az 1986-os Quelle-katalógus egy oldala van applikálva, ami a szatyor megviselt állapotát tekintve legalább is indokolt. Ugyanakkor hülyén néz ki egy aszalt fejű öregasszony (?) egy germán csatakanca jellegű fehérneműmodellel a párizsis zsemle és cigi hordozására rendszeresített divatkiegészítőjén.

Múmia néni rendszerint Zolikámmal beszélget a buszon, bár Zolikám is tartja a szájszag-biztos távolságot, így a beszélgetés leginkább rekedt kiabálást jelent, az úri utazóközönség épülésére és szórakozására, tú in van. Így a délelőtti műszakba induló humánerőforrás pár hét után már mindent tud Múmiáék szőlőjéről, veteményeséről, macskájáról, valamint Múmia bácsi (?) hektikus emésztéséről, amit kovászos uborkával kúrálnak, csak úgy mint a megfázást, a bokaficamot és a búbópestist. A szőlő és a veteményes először furcsának tűnik egy lakótelepi környezetben, de aztán mindenkinek leesik, hogy a buszmegálló igazából a lakótelep és a családi házas zóna határán van, és mivel Múmia néni szigorúan monoton módon elsőnek érkezik, igazából jöhet a kertes házak felől is. Csak épp a neonzöld Rebok miatt mindenki valamelyik tízemeletes panelházba bírja elképzelni, már aki el bírja képzelni egyáltalán avagy ráviszi a lélek.

Mostanában arról kiabál Zolikámnak, hogy nemsokára nyugdíjba megy, bár hogy ez két hónap vagy öt év múlva lesz az nem is sejthető, egyfelől ugye a korát se tudja megsaccolni senki, másfelől meg az iskolai élményit is képes úgy emlegetni, mintha a múlt héten történtek volna.

Minden esetre ha Múmia néni nyugdíjba megy, a 23-as busz sokkal unalmasabb hely lesz, kivéve ha rutinból akkor is kiáll  majd a megállóba, felszáll a buszra, ahol a szak- és betanított munkások fogadásokat kötnek arra, aznap reggel hol száll majd le. Fapados Monte Carlo, reggel fél hat előtt kicsivel.