Házi feladatok

Én vagyok saját magam háziura, cselédje, szakácsa és mosónője, és nem, nem élvezem a házimunkát. Mosni mondjuk mos helyettem a gép, én csak annyit teszek hozzá, hogy elfelejtem hogy elindítottam, így néha pár óra párolódás után veszem ki a ruhát, de hát nem tehetek róla, ez a dög túl csendes, azt se hallom meg, ha centrifugál.

A felmosás  egyre jobban megy, de még mindig felületesen porszívózok (vagy csak nem tudok lépést tartani a kutyaszőrrel), a mosogatás viszont szép lassan kényszerbetegséggé alakult, inkább hűljön ki az ebéd, de én addig nem eszem, míg el nem mostam mindent. Aztán persze ott vannak a koszos tányérok meg a morzsás tálca, úgyhogy ebéd után a legnagyobb dilemma, hogy a fogmosás és a mosogatás közül melyik legyen az első, állok a konyha és a fürdőszoba közt félúton, de pár perc után eddig még mindig elindultam valamelyik irányba. (Ez kicsit olyan mint vécére menni, ahol én olvasni szoktam, és sokszor már azért kell szó szerint futni a végén, mert a polc előtt állva nem tudok könyvet választani... Igen, tudom, háromból tényleg nehéz, pláne, hogy az egyik még nincs kiszínezve.)

Plusz mostanában már nem szeretek főzni, egyfelől mert jól elvagyok a sajtos-uborkás szendvicsekkel meg a tojásrántottával, másfelől a főzés csak mosogatnivalókat generál, a tűzhelytisztításról már nem is beszélve, mert a tűzhely rejtélyes módon akkor is koszos lesz, ha  csak fél lábas vizet melegítek, ez nyilván valami parajelenség, magam a CIA-t sejtem mögötte. Viszont a közeli pizzéria meg egy étterem a város másik végén még biztos nincs a háttérhatalom markában, mert ha Petra valamelyikből rendel kaját, azt rendszeresen kihozzák, és többnyire időn belül. Bár a pizzéria esetében az gyanús, hogy bár mindig gyömbéres üdítőt kérünk, leginkább mást kapunk, láthatóan random módon. (Ebbe az is belefér, hogy legutóbb tényleg gyömbért hoztak, de hát minden gépezetbe kerülhet homokszem.) A rendelt kaja azért is jó, mert meg lehet enni a dobozból, így minimális a mosogatás. Viszont a tűzhely ilyenkor is egy kicsit koszos lesz, akkor is ha a pizzás dobozt be se visszük a konyhába, ez már végzetszerű, mint  Piszkos Frednél az esti késelés.

Szóval csak néha élvezem a házimunkát, illetve ritkán, és bár elégedettséggel tölt el, ha nagyjából tiszta a lakás és látszólag rend van, mindig találok egy koszfoltot, egy zoknit a fotel mögött, vagy ha egyiket sem (mert nem is akarok odanézni), akkor a kutya fingik egy orbitálisat, amitől a majdnem  tiszta és relatíve rendezett kérót dögletes bűz üli meg, de olyan, hogy a fikusz belesápad. Esetleg lehányja a szőnyeget. Én meg a házimunkáról rinyálok saját időben már vagy negyven perce, te jó ég... És a hétvégén varrtam is.

Idáig jutottam, és most már csak egy kérdés motoszkál bennem. Buzi-e vagyok?