Zolimpiai reformjavaslat

Még épphogy csak megnyílt a zolimpia, máris zúdul rám minden online csatornán (a tévén nem, egyszerűen nem kapcsolok oda, a sportcsatornák úgyis egy kupacban vannak), én meg tényleg nem értem, mi jó van abban, ha hülye formaruhákba öltözött emberek tábákkal meg zászlókkal vonulgatnak, integetve. Nyilván a gyerekkori, kötelező május elsejei felvonulások csípődtek be nekem, ott is táblákkal meg zászlókkal kellett vonulni, sőt, ha jól emlékszem, integetni is ajánlott volt, bár az már akkor is ködbe veszett, hogy tulajdonképp kiknek, meg minek is.

És a hírportálok ilyen remek sporteseményeket ígérnek, hogy rafting meg strandröplabda, én főleg az utóbbit nem értem. Mert ha van strandröplabda, akkor miért nincs strandsúlylökés, strandszertorna, strandlövészet vagy strandvívás. (A strandúszást nem is írom ide, az evidens, asszem eleve van valami szabadvízi hosszútávúszás.)

De mivel én főleg csak autóversenyeket nézek, ezennel javasolnám a strandformaegyet, ahol sisakos-fürdőgatyás pilóták akadnak el autóikkal a homokban, hisz nyilvánvaló, hogy egy forma egyes gép egy centit sem megy előre homokban, vagy legfeljebb egy centit. Így aztán a verseny pontozással dőlne el, az elakadás esztétikumát avagy művészi értékét pontoznák a bírák, és ha valaki mégis halad előre valamennyit, az centinként kaphat extra pontokat. Aki üres sörösüveget és/vagy kutyaszart talál a homokban, az is.

Esetleg meg lehetne próbálni a raftingot motorokkal, az nyerne, akinek több alkatrész marad a gépéből a pálya alján, és törött csontonként plusz pontok.

pinterest.com

Illetve lehetne olimpiai sportág a ketrecharc, a K1 vagy akár szimpla kocsmai verekedés is. Utóbbinál már igazán érdekes lenne a nemzetek közötti versengés, hisz egy rendes kocsmai verekedő nem holmi laborban tenyésztett úszó vagy középtávfutó, őt az élet edzette acélossá és kissé bizonytalan járásúvá, esetében maximálisan kidomborodhatnak a nemzetkarakterológiai jellemzők valamint a zúzódásos harci sérülések. A kocsmai verekedéshez ráadásul nem kell stadiont építeni (a tapasztalatok szerint kocsma minden városban akad jókedvvel, bőséggel), nem igényel speciális, tehát drága felszerelést, csak arra kell ügyelni, hogy a résztvevőknek legyen társadalombiztosítása.

Lehetne kategóriákba sorolni az indulókat, nyilván nem súlycsoportok szerint, mert annak itt semmi értelme, de megmérkőzhetnének a focihuligánok a punkokkal, a neonácik az építőipari segédmunkásokkal, esetleg az ipari vodka és a halálfejes cseresznye hívei egymással.

Az érdeklődés későbbi lanyhulása esetén be lehetne vezetni a strand-kocsmaiverekedést is, ami nemcsak izgalmas, de szexi is egyben. Talán, valakinek.