Tommy

Tommy Ramone, azaz Erdélyi Tamás (1949-2014) emléktáblát, pontosabban emlékdomborművet kap egy belvárosi kapualj mellett, gondolom a szülőháza falán –írja az index. És ez jó, a Ramones valóban korszakos zenekar volt, mikor tizennégy évesen először hallottam őket azonnal belezúgtam. Amúgy semmi extra, három akkord (gitárszóló nincs!), nagyterpesz, bilifrizurák, két perc alatt ledarált számok, fejhangú kántálás ének címén, újrahasznosított rockabilly sztenderdek. És hát letépte az ember fejét.

Na most, ettől valaki vagy rajongó lett egy életre, vagy hülyén nézett ki a fejéből, hogy ezért a szarért őrülnek meg tömegek? Én például lelkes lettem az emléktábla hírétől, de már előre látom, ahogy özv. Talányos Ernőné, földszint kettő,  először bután néz rá, aztán elkezd derengeni neki, hogy ez a Ramone valami partizán lehetett a spanyol polgárháborúban, esetleg Che Guevara elvtárs (Talányosné jobboldalisága esetén: komcsi terrorista –ja,és migráns, elvégre argentinként kavart Kubában) közeli harcostársa a daliás (avagy sötét) időkből. De valószínűleg van elég fanatikus is ebben az országban, aki nem hagyja elhalványulni a zenekar korszakos jelentőségének kollektív tudatát, elég megnézni hányan mászkálnak manapság is Ramones pólóban. Fényes nappal, a nyílt utcán, és nem csak otthon a négy fal között ám!

Bár nem biztos, hogy mindenki tudja, mit is turkált neki az asszony bálabontáskor, én a múltkor a közeli szupermarkecban láttam egy Ramones-pólós pasit, akinek a kézben hordott telefonjából üvöltött valami mulatós techno (ez olyasmi lehet, amit egykor Para-Kovács lakodalmas endlösung-nak nevezett), na belőle pont nem néztem ki, hogy a Blitzkrieg Bop-ra pogózna hétvégente a Kistaknyos Bár és Grillben.

Amúgy sokan már annyira nem tudják, mi volt  punk, hogy úgy írják pank, ami legalább olyan fokú műveletlenségről tanúskodik, mintha Csajkovszkijnak tulajdonítanák a Tűzmadár-szvittet (pedig Sztravinszkij a szerző), vagy halkéssel ennék a rákot. Esetleg még ezeknél is durvább.