2016. október 4., kedd

Dátha bárbegind

Most úgy lettem náthás, hogy nem is tettem érte semmit, rétegesen öltöztem, sok vitamint vittem be  - a szobába, pezsgőtabletta formátumban. Na jó, ettem gyümölcsöt is sokat, az almára tej például remek elalvás ellen, tíz perccel az ébresztőórát is beelőzve már száguldok a vécé felé. De most nem ez a gond.

Hanem, hogy taknyos vagyok, de nagyon, a takonytól meg ideges leszek és nem kapok levegőt, vagy ideges leszek, mert nem kapok levegőt, de szörcsögve és idegesen már aludni sem tudok rendesen, reggelente nagy erőfeszítés haló poraimat elvonszolni a munkahelyre, és érdekes módon ott már jobban vagyok, mondjuk kapok levegőt. Viszont két eldugult orrlyukkal már nehéz enni, mert hol veszek levegőt, a gyógyszertárban meg nincs intravénás sajtos szendvics, biztos kemény drognak számít és illegális.

És lehet hogy úgy kaptam el valakitől, pedig alapvetően kerülöm az embereket, mert vagy bámulnak, vagy beszélnek a szájukkal, szaguk van vagy hülyén néznek ki, rossz a kedvük, az ízlésük a humoruk, szórólapokat és  kórokozókat terjesztenek, izzadnak és focit néznek a tévében, egyszóval rémes népek mind. De ha már dolgozom, vásárolok, közlekedem és magánéletem is van, kénytelen vagyok emberekkel érintkezni, plusz ugye a kutya, aki elve egy négy lábú baktériumtenyészet, ráadásul mostanában gyanúsan tüsszög.
Ezzel együtt is a párom a gyanúsított, szerinte is tőle kaptam el, úgyhogy most inkább csak ő sétál az ebbel az esőben, ezzel jól előkészítve a szervezetét a visszafertőzésre, elvégre milyen ősz is lenne ez, ha  tetszőleges pillanatban legalább egyikünknek nem nem lenne tele a feje gusztustalan trutymóval.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése