Az elmúlt napokban mást
sem hallottam a rádióban, mint a vasárnapi, fasiszta uszításként performált
fideszkampány, egyszersmind választási főpróba (ún. „népszavazás”) értelmezéseit,
olyan értelmezési verseny alakult ki az értelmezési horizontok diskurzus-mezőiben,
hogy a „politikai elemzőnek” nevezett, madárbélből jósoló értelmezők egy hete
amfetaminokon élnek, és stúdiókban alszanak. Én meg unom az értelmezéseiket.
Mondjuk a felcsúti
kisgömböctől többre számítottam, azt vártam, hogy előáll majd egy ilyen „egyrészt-másrészt”
dumával, hogy hát igen, nem lett érvényes, de hát mennyien szavaztak mellettük.
Ez is csúsztatás lett volna, hisz pofára estek, de nagyszerű győzelemről
szónokolni akkora pofátlanság, hogy ha tiszteletre nem is méltó, de már majdnem
imponál. Kár, hogy felcsúti egy praktizáló pszichopata, Döbrögibe oltott Joker
a Kárpát-medencei Gothamből, innen nézve mondjuk örüljünk, hogy megúsztuk
győzelmi tűzijátékkal, hisz közénk is lövethetett volna.
De legalább már tudom,
hogy nem vagyok magyar, hanem hazátlan, valamint hazaáruló (bár utóbbi kettő
között azért érzek némi ellentmondást, de hát a jobboldali véleményvezérek is
olyanok, hogy nem tudja a bayer, mit csinál a zsolt), ismét kiderült, hogy alig
több mint hárommillió magyar van a nyolcmillió választópolgár között, Budapest
meg bűnös város, még jó hogy már nem a Demszky van, most menekülhetne
páncélvonattal a nemzeti érzelmű motorosok elől.
A nemmagyarnak levés
egyébként igen megnyugtató állapot, nem kell utálni a szomszédokat, nem fáj
Trianon, elnéző félmosollyal lehet túllépni az ákos-nemcsák károly-endivajna
kulturális Bemuda-háromszögön, és nyugodtan
lehet a bélyeggyűjteményemre koncentrálnom, meg a mindennapi hülyeségekre. A
nagy nemzeti sorskérdéseken aggódjon más, én rendelek egy pizzát és Olsen-banda
filmeket nézek (megvan az összes!), a sírt hol nemzet süllyed el majd mások
állják körül.
A mai hülyeség amúgy a
juhbőr. Valami rádióműsorban vagy podcasten ütötte meg a fülemet, hogy folyton a
juhbőrt emlegetik, hogy az akkor most jó vagy nem , illetve helyes volt-e betiltani,
kell-e nekünk egyáltalán a juhbőr, meg máshol hogy vált be. A juhbőr. Aztán
félretolva a krumplisalátát kezdem jobban figyelni, és megvilágosodtam. A juhbőr
az az Uber, nagyjából angolosan ejtve, csak mi itt a német kultúrkör peremén
inkább űbereztünk, a szittyábbak ubereztek, bár kétségtelenül a juhbőrnek van a
legtöbb értelme, bár így utólag már mindegy.
Na ez, ez a kérdés sokkal
érdekesebb, mint a népsavazás értelmezési versenye, meg a nemzethy hőbörgés,
viszont egyáltalán nem fontos. Komolytalan, mint maga az élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése