Bobdilen kapcsán megint mindenki az irodalomról beszél, mert a nóbeldííj az nóbeldíj, nincs még egy díj ilyen csak az oszkár, (tényleg Bobdilen mér' nem inkább oszkárdíjat kapott, van akkora színész, mint költő), szóval terítéken az irodalom, játék és muzsika tíz percben. És ilyenkor jönnek a menetrendszerű, csak épp húsz éve lejárt jópofaságok, hogy majd az irodalom visszavág. Irodalmi lépegetőkkel persze, azok hozzák az irodalmi rohamosztagosokat, de ez már valóban kínos.
Az irodalom az lassan olyan nálunk, mint a foci meg a politika, senkit sem érdekel, de mindenki ért hozzá, és ha esemény van mindeni beszél is róla az ő szájával neki. Bobdilen előtt akkor volt főtéma amikor meghalt Eszterházy, akkor is mindenki gyorsan guglizott valami frappáns idézetet (én nem, be kell vallanom sosem szerettem az írásait, nálam Spíró a kedvenc magyar), pólóra nyomta az arcát, déslászlót szaxofonozott bánatában, ironikus hangsúllyal kérte a trappistát a boltban, de a könyvtárba azért nem mászott el egy kötetért, hogy mégis mitől, és miért ennyire, ha már.
Mert az irodalom csak egy eseményorientált, valami kitüntetés, halál vagy náci/komcsi múlt botránya kell ahhoz, hogy áttörje a a villalakók, a migránsok és a rezsicsökkentés falanszterét, de akkor sem mindig sikerül, mert jön egy hatelemis zsírfejű államtitkár és azt mondja hogy a migránsok elveszik a magyarok rezsicsökkentését. Esetleg faszhelikopterezik közben, hogy üzenjen Brüsszelnek, majd elmegy Dubaiba síelni.
És persze ő is azt gondolja, hogy az irodalom az a könyvek, ami könyv az irodalom, havas henrik "Most jövök Párizsból, szar volt a homár, na és?" című keményborítós könyve az már fajsúlyos, szemben a Sexpír nevű hülyén kinéző angol vékony kis paperback köteteivel, férfiember azt nyilván nem veszi komolyan. És ha bemegy egy könyvesboltba (nem megy be, de ha) azt látja, hogy tényleg igaza van, hisz előre, a kiemelt helyre, rögtön a vicces nyakkendők, plüssállatok és a a könyvesbolt saját márkás(!) borai közé havashenriket raknak meg vujitytvrtkót ("Pokoli rántották - a nutellástól a macskakajásig") meg misztikus tinihorrort. Ez utóbbi olyan, hogy a főszereplők középiskolás vámpírok okostelefonnal, meg szerelmesek, a szerző meg próbál laza és trendi lenni, de azért láthatóan sokat tipródik magában ("a fenébe, még nem bazmegelek elég jól"), így a szöveget egy NASA által fejlesztett titkos szoftver írja, a borítót meg reklámpszichológusok tervezik, álruhában.
Salman Rhusdie, Julian Barnes vagy Dragomán György meg valahol egy hátsó sarokban, illetve nem ők, csak a könyveik, de hiába, akinek nem volt mostanában egy jó kis szexbotránya, nilvános részeg randalírozása vagy legalább hajbeültetése, az írjon misztikus tinihorrort, ha valódi irodalomnak akar látszani. Vagy szakácskönvet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése