Tegnap ha tudom hogy épp köztársasági elnököt választanak, lerágtam volna a körmömet, de így már csak arról értesültem, hogy ismét áderjános (foglalkozásásra nézve színtelen, szagtalan átlátszó folyadék, hülye bajuszal) az álamfő (egy ideje így írják, tényleg...), a nemzet egységét kifejező kovvászos uborka.
Hát ez is valami, ha már ENSZ-főtitkár nemigen lesz belőle, bár a hírek szerint kacérkodott a gondolattal, nagy ügy én meg űrhajós akartam lenni és vadakat tereleő tűzoltókatona, ma meg már örülök ha álmomban csengetek picit. Így lehet ezzel áderjános is, ha nincs nyúl még jó hogy ő viszi a vadászpuskát, de ez képzavar mert horgász, de végső soron kényelmes lehet köztársasági elnöknek lenni, mindenhova autóval viszik az embert, jó a kaja, lehet világot látni (még ha egy magyar főpolitikusnak manapság a világ Azerbajdzsán is, meg egyéb gyanús posztszovjet diktatúrák), és igazából annyi a dolga mint az angol királynőnek, szépen kell integetnie. Én is valami ilyesmi állást képzelek e magamnak nyugdíja éveimre, akkor majd ráérek reprezentálni, addig lefoglal a léhűtés.
Ebben az elnökségben az a jó, hogy elnökre igazból semmi szükség, de így felelőség sem jár vele. Úgyhogy a bajszos horgász nyugodtan nem tudhat semmit az úgynevezett valóságról, vagy ha tud róla valamit nem kell rá reflektálnia, megnyit heti két konzervgyárat, március idusán kiosztja a kossuth-díjat ákos művész úrnak, aztán jöhet a kaviár.
Igazán nem volt szép, hogy az ellenzék a szemére hányta, hogy egy szava sem volt az igazán fontos dolgokról, azokról a főnökének kéne nyilatkoznia, ő csak a marcipánfigura az orbánkrémes tortán, cuki, de bármikor leharaphatják a fejér, úgyhogy jobb ha csendben kiszárad, mire már senkinek sem támad rá gusztusa. Erre való a második ciklus.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése