2017. március 15., szerda

Idusa

Mit kíván a magyar nemzet? Magyar nemzeti hip-hop rapet!


Mert a magyarnemzet a március teisfiambrutuszadikán nemzeti hiphoprepet akar ez kétségtelen, a sajtószabadság le van ejtve, unió Erdéllyel meg adott, EU-nak hívják azt az uniót, az évenkénti országgyűlés pesten meg amúgy is reménytelen, túl sok hozzá a fidesszkádéenpés, mert az ugye nem gyűlés, hogy nagyon egyetértenek magukkal.
Avagy a tizenkét pont passzolva, marad a nemzeti hiphop, ezen a fronton még lehet nyerni, bár ez sem biztos, még anno találkoztam olyan jobbikos arcokkal, akik ezt a hihetetlenül ironikus Belga-számot is hót komolyan vették, és bólogattak, hogy aha, kellene valami rendes hiphop a gyucsányi szemkilövetésről meg a trianonról, bár azt nem tudták hogy utóbbi egy versailles-i palota.

Persze az úgynevezett nemzeti ünnepeknek semmi értelmük, kábé annyi hogy míg iskolába jár az ember hülye szavalatokat kell hallgatnia hülye ruhában (nálam ez még úttörő-egyenruhát is jelentett), de legalább másnap nincs tanítás. Iskola után meg annyi, hogy nem kell dolgozni, de senkit nem tölt el az ünnepi hangulat, végül is kit érdekel hogy a tizenkilencedik században mit nyomult pár szakállas (esetleg bajszos) fazon?
És akkor még nem is szóltunk Gusztus Huszadikáról, amiről már csak hardcore katolikusok vágják hogy szentistván, mindenki másnak tűzijáték, amúgy meg üres mint a csigaház, állami ünnep nem létezik, legfeljebb állami munkaszüneti nap.

Mert az ünnep az talán valami ami bennünk történik, mint nekem a karácsony gyerekkoromban, de ma már nincs ünnep mert nincs vallás, hit, igazi várkozás, avagy ünnep az mikor egy jó filmet nézel a pároddal, utána remek a pizza, és este hátradőlsz, hogy na ez remek volt, ezt még emlegetjük jövőre is.
Ehhez képest egy folyó hó tizenötödike annyira ünnep, mint a múlt szerda délután, nem vagyunk már közösség (nemzet sem, csaxólok), marad a hülye iskolai ünnepély meg a zászlófelvonás, hogy aktuális miniszterelnökünk a kedvnc pózában villoghasson, vagyis vigyázban álló egyenruhások előtt oszthassa az észt.

Én kinéztem már az ablakon, az utcán nincs ünnep, valahol nyilván koszorúz egy megfáradt polgármester, valahol verset szaval (szakszóval: talpramagyarozik) egy megfélemlített gimnazista, valahol Petőfi szobor. Meg tér.

A háttérben csendben felsír egy miezbazmeg....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése