Ma végre megtekintem a moziban a T2-t, ami nem terminátor, csak ugye húsz év után folytatódik a TRAINSPOTTING, még jó hogy nem biciklivel megyek (élő szövet a fémvázon) hanem Petrával, még jó hogy nemrég megnéztük egütt az egyik kedvenc filmem, és asszem mindkettőnknek tetszett még mindig, bár ő a bemutató idején kábé nyolcéves volt. Én huszonkettő, és az akkor megnyitott Corvinban láttam (talán az első multiplex volt a maga nemében), Jenő barátom ötlete volt, és a Transpotting bennem ragadt.
Én meg most húsz év után jobban várom a Danny Boyle-féle folytatást, mint a legutóbbi karácsonyt. A karácsony uncsi, minden évben van, de ez egyszeri alkalom mint a pornóbarbie, nem lesz újabb esély. A pornóbarbie amúgy azért releváns asszociáció mert annak idején Irvine Welsh megírta a Transpotting folytatását is Pornó címen, de eddig kellett várni rá hogy forgatóköny meg film legyen belőle.
Álítólag igazi fan service, ha valaki nem nem hogy nem rajongója az eredetinek, de véletlenül nem is látta, az csak nézhet hülyén, hogy ezek a középkorú fazonok a bénázásaikkal mégis mi a holdkóros kutyafaszát keresnek a mozivásznon? Ők látnak egy kétórás tűrhető videoklipet, én nyilván mást fogok látni.
És előbányásztam a Trainspotting pólomat, az eredetei film híres monológjával ("Choose life..."), és abban megyek, egy középkorú, középszerű cinikus faszitól ez iszonyú szentimentális, de valahol nekem is kell ilyennek lenni. Néha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése