Este

Pedig már biztos voltam benne, hogy az este tíz érdeklődés hiányában elmarad, én meg ottragadok a munkahelyemen, mint valami purgatóriumban ahol furcsa módon van szódagép is, de végül a hétfő ellenére valahogy hazaértem. Órák óta ábrándozom róla mekkorát fogok én most aludni, és naná hogy nem megy, most vagy az van hogy átestem a holtpontomon, vagy akkora élmény itthon lenni végre, hogy alvás helyett még kicsit élvezem.

Jobb lenne ha lenne még  kutya, így még valaki örült is volna annak, hogy nem esetem tér-idő hurokba a villanyossági gyárban, Teó az ékszerteknős láthatóan tojik rá, hogy megyek vagy jövök, őt csak annyi érdekli, van-e nálam hal.

Az egyedül élésnek határozott előnye, hogy mindent ott találok, ahová leraktam (beleértve a koszos farmert a szoba közepén, de persze én ilyet nem csinálok, a koszos farmer helye a sarokban van a bakancs mellett), hátránya viszont hogy ilyenkor nincs kihez szólni, én meg járhatok a saját blogomba rinyálni.

Abba is fejezem, kezdődik a Family Guy, ami azért egyszerűbb mintha életem is lenne, este tizenegy után nekem arra már nem telik, holnap meg emberekkel találkozom, edzenem kell rá.