Biztos vannak akik szeretnek boltba járni, élvezik a pénztárnál sorbanállást, tetszik nekik, hogy a szörnyű műanyag zacskót lehetetlen szétválasztani (de legalább nem is valami gyorsan lebomló újrapapír) és mindezt végigcsinálják egy (1!) darab lilahagyma beszerzése érdekében. És tényleg vannak, én ma lábon hordtam ki egy alapszintű agyvérzést a bácsi miatt, aki pontosan az emlegetett egy darab lilahagymával állt sorban előttem úgy jó negyedórányit, majd tíz percig kereste a pénztárcáját a két darab zsebében, hogy aztán újabb végtelennek tűnő percekig bogarászta össze a huszonöt forintot, amibe az egész került. És ezzel kis híján megdöntötte az őt megelőző néne rekordját, aki várható módon meglepődött, hogy itt fizetni kell, és miután a harmadik szatyrában meglett a tárcája, az összes aprót a pénztáros elé borította, hogy akkor mosst lesz szíves kiválogatni kedveském, én nem látom, nem találtam a normál szemüvegem, amivel megtalálhattam volna az olvasószemüvegem, de van tizenhét és fél kiló apróm, abból csak kijön a fél kiló kenyér meg harminchét sport szelet, a nyolc sütőrum meg tényleg süteménybe kell tudja, nagy a család.
Márpedig én utálok vásárolni, ha valaki két perccel tovább szórakozik az apróval a pénztárnál, vagy áfás számlát kér a postán, azt én az adott pillanatban válogatott kínzások általi halálra ítélném, arról fantáziálva hog az illetőt nyílt színen belezik ki egy Mága Zoltán koncert ráadásaként, ahol persze a záróakkord tűzijáték, meg atombomba a közönségre. Mert ennyire utálok vásárolni.
Listát írok, csak azt veszem meg amit felírtam és húsz percnél tovább nem óhajtok egyetlen keresedelmi egységben sem tartózkodni, hacsak nem egy bélyegbolt, pár a húsz perces limit nagyjából ott is működik. Tessenek már feltallni a Star Trek-ből ismert replikátort, ahol csak annyit mondok (persze egy csillaghajó fedélzetén minimum), hogy "kávé sok tejjel, három cukorral" és már ott is terem, nem kell hozzá a spárteszkócébéákópba mennem, ahol bunkó a minimálbéres pénztáros, fél kiló paradicsom mellé rám akarnak sózni egy egzotikus parfümöt, kutyapelenkát meg digitális kukoricapelyhet, esetleg önjáró sajtos alufelnit.
Rá kéne szoknom az online vásárlásra, házhozszállítással, így a boltfóbiám is enyhülne, és akkor kellene eladót meg pénztárost látnom, ha a szokásos félévi nadrágvásárlás van soron, pólokkal eleve nincs ilyen gond, legyen bármilyen színű, a mérete rengeteg X meg egy L, azt meg is vagyunk. A lában meg 43-as, ha nem jó a cipő majd kicsit levágok. Valemelyikből, hamupipőke ha jól rémlik.
Amúgy meg hosszú távon meg kellene csinálni a gondolatolvasást, találja ki valamelyik bolt, hogy náluk vásárolnék a mit, azt küldje el, a piszkos anyagiakat meg beszélje meg a hitelkártyámmal, nekem csak annyi számít, hogy legyen tej a hűtőben, meg rakja be oda valaki, utálom a kukoricapelyhet szobahőmérsékletű tejjel, akkor is ha digitális.
Ehhez persze leginkább meg kéne nősülni, de ennyire még én sem vagyok futurista.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése