Kiakad a kormány meg a médiája, hogy egyes multicégek vacakabb minőségű élelmiszert szállítanak hozzánk (meg mondjuk szlovák elvtársainkhoz), mint mondjuk az osztrákokhoz meg a németekhez. Nutella-szomeliék fintorognak, hogy má ez a barna ragacs mint bécsben, pedig szerintem a nutella az eleve csak egy túlértékelt ócska barna ragacs, háborúban elmegy az atombukerbe, de békeidőben nem látom indokoltnak.
Vagyis az egész balhé arról szól, hogy egy adag junk-food nálunk kicsivel talán dzsaknakabb, de ezt is főleg érzékszervi észlelésre alapozzák (ez kóstolást jelent főleg, legalább is remélem), az érzékelésünkön azonban igen csak el tud uralkodni a hazafias sértettség, a nagy löttyös nacionál indulat, pláne kormánymegrendelésre.
Ezzel együtt semmi baj sincs azzal, ha beszólunk a multiknak, sőt kezdhetnénk kifejleszteni néhány igazán magyaros junk foodot, mittomén pacalcsipszet, tarhonyás pizzát vagy nyereg alatt puhított krumplistésztát kecskés málnaszörppel, azt aztán nem gyártaná a mocsok multi, ergo nem is manipulálna vele, abból egyféle, megbízható minőség készülne. Szar.
De gyárhatná mindezt pénztáros lőrinc, meg nyomhatná a marketinget az a bajszos fazon, aki állítólag agrárminiszter, bár eddig még csak pálinka és kolbászfesztiválok előkóstólójaként vétette észre magát.
Én szívesen részt vennék a kreatív csapatban, garantáltann semmiféle gasztronómiai képzettségem nincs, az ízlésem középszerű, és mindig tartok medvesajtot a hűtőmben. Vagyis én vagyok a gasztro-tömegember, és érdekes ötleteim lennének ipari trappistával, erőspaprikával és gulyáskrémmel, főleg édesipari vonalon, sok cukorral, ha már nálunk van az ország egyetlen megmaradt cukorgyára.
Addig is érdekes kísérleteket folytatok a kakaópor és a majonéz összefüggéseiről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése