2022. október 31., hétfő

Sötétség utólag bárhol

Kinéztem az ablakon éjjel, dolgozás közben, helyett, illetve jelleggel, de csak a sötétet láttam (ahogy magamon kívül csak az volt az ablakban), ami jó volt, mert nem láttam mekkora köd van, persze ha nincs sötét a ködtől nem látni semmit abból, mekkora a köd van.
Meg hallgattam a rádiót, ahol fél éjszaka sporthíreket mondtak, de kizárólag fodbaleredményeket, mer' mióta a Nemzetifocialista Munkáspárt van tejhatalmon, a többi sportági szórakoztatóipar túrót sem számít, fodbalból viszont az enbéhármas majdnem-sikeredzőnek is jut félórás interjú. Ami nettó hat perc, mert a többi a központozás helyetti izékből, meg őőőzésből áll, de hát ez van, az emberi agy még nem digitális, a fodbalszakférfiaké meg hallhatóan nem pusztán analóg, de egyenesen mechanikus, gőzgép hajtással. (És egyébként is, mikor azt mondja a rádióból a hangszóró, hogy további Sport Ági hírek, akkor is egy pasas beszél tovább, mintha ezt ígérték volna.)

Aztán mikor végre vége lett az Alsómadárfogás-Hullalepsény rangadó elemzésének, akkor helovíneztek is kicsit, de én inkább beraktam valami régi Ájron Médent, mert ami már nekem is sok, az annyit is ér. Értem én, hogy a Helovín az olyan fontosan kelta hagyomány amerikai filmekből, csak nem érdekel, pont mint a fodbal, csak jobban. 

Láttam olvasni, hogy ekkor van a születésnapja Helovín Béla ünneplésének, akit Szent Helovín néven tisztelnek az ír pravoszláv buddhisták, és aki arról híres, hogy nem az. Így aztán bármit rá lehet fogni, a csodálatos gyógyulásoktól, az ima- és átokmeghallgatásokon át a bizonytalan állagú offshore-cégekig, de biztosan annyit csak tudunk róla, hogy talán egy tökfej volt, esetleg. Meg hogy egy hetven magas volt, plusz-mínusz fél méter, volt szemszíne és testalkata, lehet hogy idősebben már kopaszodott, de még akkor is életben volt. Valahol a mai Dublin ezermérföldes körzetében élt a tizenhuszadik században, és vagy eleve sörfőzéssel foglalkozott, vagy ő találta fel véletlenül, mikor patkolókovácsi ambícióval együtt a kútba esett egy zsák árpa, és lusta volt kiszedni. de lehet hogy a viszkit találta fel így. Állítólag haverja volt a szintén szeszcsempészetben utazó szent Patrik, a tengeri csillag, és máig vitatott melyikük lett nagyobb sztár az utókorban. 
Annyi biztos csak, hogy kint még mindig köd van, de legalább már újra sötét. Így aztán bizonytalan, hogy a sötétben nem látszik a köd, vagy fordítva, nem mintha számítana.

Ennek jegyében a ruszkik már megint városokat lőnek/bombáznak, de a világháború még nem tört ki, Fülig Jimmy őszinte sajnálatára.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése