Kora reggel kissé háttértévéztem a Comedy Central (az ő kiejtésükben: Komédi Centrál) csatornát, és valami egészen ócska sztendap műsor ment. Fingós viccekkel operáló névtelen szerencsétlenek estje a lehetett, amit valami ismeretlen okból kamerákkal rögzítettek, sérelmünkre. (Amúgy a magyar sztendap generálisan is egyre szarabb, Bödőcs önismétlő, KAP folyamatosan meg van hatódva magától, és lassan alanyi költőnek gondolja magát, Hadházi műr kifogyott a régi sztorikból, az elmúlt években meg csak annyi történik vele, hogy ezeket a régi sztorikat meséli, amitől viszont nem képződnek újak, úgyhogy marad Kőhalmi, aki még jó, a többi meg szóra sem.)
Ámde. Ha már a fellépők minősíthetetlenül semmilyenek voltak (nem rosszak, mert az már a valamilyenség kategóriája, hanem semmilyenek), a csatorna gondoskodott egy kis abszurd humorról. Mert szokásuktól eltérően nem valami mondat közepén vágták be a kötelező reklámblokkot (gyógyszer-meki-bankszámla-gyógyszer-gyógyszer), hanem valami szövegrész végén, mikor a színpadi fogyatékos épp levegőt vett végre. Aztán tíz perc gyógyszerlobbi után folytatódott a műsor, a vége főcímmel.
Nem tudom ki volt az a bekokozótt, vicces kedvű, vagy simán csak elmebeteg szerkesztő, aki ezt így bírta összerakni, de jobban belegondolva lehet, hogy simán csak a műsorszervező algoritmus cseszte el, mert időre van beállítva, hogy mikor kell benyomni a hirdetéseket. Ez mondjuk megmagyarázná a rendszerint mondat közepi bevágásokat, de ettől még biztos van ott valaki, valami emberi humán, aki kontrollálja a folyamatot, csak épp jellemzően be van kokózva, hogy az eredeti elméletemnek is legyen valami érvénye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése