Sam Mendes mindenféle díjas rendező, még Oszkárja is van, ami jól mutatja mennyit is ér az a díj. Eddig kilenc filmet rendezett, szerintem ebből kettő vállalható. Az első (Amerikai szépség), és az utolsó előtti (1917), ezek sem remekművek, de legalább jók. A többit szóra sem érdemesíteném, egyszerűen mert annyi jobb film van, hogy nem érdemes ilyen Dzsémszbond-szarokra pazarolni az időt.
Most meg azt jelentette be ez a filmipari, majdnem-művész, hogy rendez négy filmet a Beatles-ről, mind a négyet egy-egy tag szemszögéből. Ez önmagában is hülyeségnek hangzik, de ha már, elég lenne három, elvégre tényleg kit érdekel Richard Starkey (a magyarul kicsit hülyén hangzó művésznevén Ringo Starr) nézőpontja? Ringó bácsi volt a színtelen szagtalan folyadék a háttérben, aki helyett bárki más lehetett volna a dobos, a Beatles pont ugyanolyan lett volna. Három lecserélhetetlen karakter mellett ő volt bármikor helyettesíthető. (Egyébként pedig brit tudósok szerint is tíz emberből négy, az hat.)
Amúgy a Beatles sokáig nem volt az én zeném, már csak generációs okokból sem, értük anyámék nemzedékének volt dolga rajongani, elvégre már évekkel azelőtt feloszlottak, hogy én megszülettem . És hát olyan ez a popszakma, hogy a papák mozija a papák zenéjével együtt a gyerekeknek már kevéssé érdekes. (Tényleg, mondtam már, hogy gyakorló filmkritikusként még egyszer sem bírtam végignézni a Keresztapát, ami tömegek szerint a világ valaha volt legjobb filmje? Egyszerűen untam.)
A zenével meg az van, hogy nekem kiskamaszként a Queen volt ugye, meg az Iron Maiden, az ilyen Beatles meg Rolling Stones meg tőlem aztán maradhatott a múzeumben. Aztán valamiért a húszas éveimben kezdtem kedvelni a Stonest, de a Beatles csak negyvenesekben, avagy az elmúlt évtizedben, de annak is inkább a második felében került sorra. Azóta többször végigmentem már az életművükön, és ma már tetszik. Talán mert már ismerem. Illetve rohamléptekkel öregszem, ma már idősebb vagyok, mint az őseim az én húszéves koromban, szóval lehet hogy csak beleöregedtem a Beatlesbe is.
De Mendes filmjeit ettől még nem fogom megnézni, esetleg a George Harrisonos szóba jöhet, mert ha RS túl semmilyen, akkor Lennon túl excentrikus volt, McCartney-ból meg legfeljebb a dalai érdekelnek, már épp lehet tudni melyiket is írta ő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése